Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 12. szám - Mezőgazdaság és természettudomány

147 ugy törvénytelen, mint volt az X863-ki szebeni gyűlés. A szebeni gyűlésben az ország képviseleti jogának nem positiv törvényen, hanem octroyon alapult közegei hivattak meg, s igy ezek az ország nevében törvényesen nyilatkozni nem lehettek jogositva; ellenben most a választási joggal biró hatóságok, a részökre illetékes választási jog gyakorlatára nézve hozott positiv törvény alapján hivatván meg, a képviselet maga mindenesetre törvényes, s jogi kifogást csak a szász királyi városok meghívása ellen tehetni, a kik a székektől különvált képviselettel nem birtak, s az oly regalisták ellen, kik a törvény kívánalmaival nem bírnak. Ezentúl csak az a kérdés : illetékes helyre van-e meghíva, s ki van-e egészítve azon országgyűlés, melyben az erdélyi országgyűléseknek 1848-ban történt örökös bezárása után törvényeket alkotni lehet ? A választók midőn választani fognak, csak annyit tudhatnak, hogy tőlük törvényes képviselőket kért a kormány, s hívja meg Kolozsvárra, azt tudhatja ugyan a hírlapokból, de hivatalos uton nem tudja, ha vajon meghivathatnak-e oda törvények értelmében a magyar királyság minden hatóságai ? Ha mind meghívatnának, csak azon ellenvetést tehetnék, hogy az országgyűlés helye nem Kolozsvár, hanem Pest. Ha. pedig Erdély csak magát látandja Kolozsvárott; nem mondhat egyebet a positiv törvények értelmében, mint esedezni fog ö felségénél, hogy egészítse ki a királyság törvényhozását, s hivja meg törvényes székhelyére Pestre. De az erdélyi hatóságoknak nincs joguk megtagadni a választást, s a választandó képviselőknek, ha választásukat elfogadják, nincs joguk meg nem jelenni azért, hogy nem Pestre hitták meg; mert itt nem a képviselet jogosultsága, hanem csak a tanácskozási hely illetékessége, s az országgyűlésnek a ki nem egészités miatti incompetentiája forog szóban; e felett pedig a megválasztott képviselőknek kell nyilatkozni. Az 1861-iki országgyűlést Budára hívták volt össze, s nem Pestre. A hely törvény értelmében nem volt illetékes; de a képviselet elment, megtette a kifogást az illetékesség ellen, s a kormány engedett a törvény szoros kívánalmának. Azt hiszsük hasonlólag az erdélyi törvényes képviselet épp ugy megjelenendKolozsvárra, éppúgy fog nyilatkozni, ugy a helyiség,mint önmaga illetékességéről; s a kormánytól és az uralkodó fölség atyai kegyelmétől várhatjuk azt, hogy meghallgatván ezen terület törvényes véleményét, annyi sok politikai hánykódás után igazságot szolgáltatnak a positiv törvényeknek. Vidéki lapszemle. A „Kolozsvári Közlöny" mult keddi száma a szászokhoz fordul, fölszólítván őket, hogy az eddig, saját kárukra követett önző pártpolitika helyett, mely a szász bureaukratia és hierarchia embereitől ered, kövessenek ezentúl, mint egyedül biztosat, igazi szász nemzeti politikát. A czikk részletesen kifejti, mily Eldorádó volt — helyhatósági s egyéni szabadság tekintetében — már csak a lipóti oklevél s az 1791diki törvények szerint — a szászok fundus régiója. S mégis a szász nemzeti gyűlés, az universitas, hogy elfecsérelte jogait! 1850-ben febr. 8-án b. Wohlgemuth kormányzónak s Bach Eduárd csász. biztosnak emlékiratot nyújtott át, melyben, a szász nemzet nevében, örökre lemond a szász municipális alkotmányról. 1862-ben ugyanezen testület igazságszolgáltatási autonómiájáról mondott le. Tehát önkénytes jogfeladások in optima forma. Helyesen jegyzi meg a „K. Közlöny," hogy a valódi jogeljátszás az önkénytes jogföladáson kezdődik s nyeri alapját. „El van dobva — folytatja — minden törvényes jogalap a szász nemzet lába alól, s ha azon párt, mely a szász nemzet nevében cselekedett; mindenki által ismert ily végzetteljes tények valóságát tagadni nem tudja, vessen számot saját lelkiismeretével és vallja be, hogy nem alkalmas és nem méltó képviselni saját nemzete érdekeit, mert csak feladni tud jogokat, de megtartani vagy szerezni nem. E párt, mely nem valódi szász párt, hanem tulajdonkép bureaukrata párt, már természeténél fogva sem követhet valódi szász nemzeti politikát, s ha a politikai cselekrés terén marad tovább is, nem várhatunk semmi jót a szász nemzetre nézve. E párt, a szász nemzet érdekében legjobb lenne, ha visszalépne, s engedné át más alkalmasabb és biztosabb hazafiaknak a cselekvés terét. Lehetetlen, hogy a szász társadalomból egy más függetlenebb, s mind képességgel, mind pedig politikai jellemmel felruházott párt ne állhatna elő, mely megmutassa, hogy a szász intelligentia nem csak a bureaucratia és hierarchia embereiből, hanem hazafiakból is áll, a kik valódi, az egyetlen biztos téren, a legitim alkotmány terén kívánják nemzeti érdekeiket kielégíttetni. Ha van egy ily párt, — mint a hogy ennek létezéséről már a szász lapok s magán levelek által is értesítve vagyunk — lépjen elő, mert itt az ideje; mert tovább is tűrni a burerucratia gyámságát megbocsáthatatlan indolentia lenne; mert sok helyrehozni való van a szász nemzet részéről ; s mert egy ilyen párt, felhasználva a magyar államférfiak és a magyar közvélemény mostani őszintén békülékeny és minden jogos tekinteteket méltányolni kész hajlamát és hangulatát, sokat hozhatna helyre. Egy ilyen párt fellépése, s őszinte határozott megjelenése a legitim jogelmélet terén, ez lenne valóban szász politika, s mi reméljük, hogy e téren találkozni és szövetkezni fogunk; mert a mult tanulságai nem mehetnek kárba." A szerkesztőség azonban fölteszi a szász tisztviselők dynastikus érzelméről is, hogy Ök magok is engednek az uralkodó felség meggyőződésének, mint engedtek máskor is, s az ország visszaállítandó alkotmányosságában saját nemzeti alkotmányukhoz j— a meghiúsult kísérletek után — visszatérnek. Részéről egy jobb jövőért kívánja a multakra a feledés fátyolát. /^Mezőgazdaság és természettudomány.*) Két év előtt volt első ízben szerencsém a természetvizsgálók gyülekezetében a mezőgazdaságnak a természettudományokkal való viszonyai érdekében felszólalni. Valamint akkor, ugy most is mint gazda teszem azt, mint egyik napszámosa azon osztálynak, melynek hivatása e haza leglényegesb vagyonának, t. i. a földnek lehető értékesítése. Ezen osztály az, melynek működési sikerétől függ ez ország egyéb foglalkozású és keresetű polgárainak is boldogulása. Mert a földmivelés kiválólag hazánkban, az államgazdaság minden egyéb foglalkozású és keresetű polgárainak is boldogulása. Mert a földmivelés kiválólag hazánkban, az államgazdaság minden egyéb tényezőinek is alapját képezvén, annak virágzása eme tényezőknek is vidor életet kölcsönöz, a mint ellenben annak sanyarusága emezeket is nyomorgó tengődésre kárhoztatja. Az utóbbi éveknek mezőgazdaságunkra nehezedett soknemü sanyaruságai eléggé éreztetik velünk mind gazdákkal, mind nem gazdákkal ez állítás valóságát. Egy hanggal elmondhatjuk: súlyosan nehezedett reánk a sors keze ez időben! Im előttünk vannak a két utóbbi évnek mezőgazdasági eredményei: a 63-ki aszály szülte terméketlenség majdnem általánosan, és a 64-diki bötermés kevés kivétellel országszerte. Az emberi nem mindez ideig a terméketlenséget csapásnak a bötermést áldásnak ismerte. Csak a mi mezőgazdaságunknak jutott kiváló osztályrészül, hogy az utóbbi időszak fejlődése intézőinek drága jóvoltából, még az Istennek legnagyobb áldásait is csapásnak érezzük. 1863-ban inség, 1864-ben minden bőség mellett nyomor és sanyaruság. E folyó évi viszontagságokról nem szólok, melyek általánosságban tekintve, ugylátszik, a két előbbinek tetőzetét fogják megalkotni. Földmivelésünknek ily helyzete méltán aggasztja nemcsak a gazdát, de minden gondolkozó hazafit, és pedig nemcsak a jelenre, de még inkább a jövőre nézve, s ez aggodalmában mindenki szívszorongva kérdi: mi lehet eme rendkívül nyomasztó állapotnak valódi forrása? és mi kilátást nyújt a jövendő ? Több oldalról egész készséggel hangoztatják erre ama feleletet, hogy az egy Calamitás, mely az általános forgalmi pangásnak ideiglenes kifolyása. Senki sem vigasztalódnék felette inkább, mint a gazdaközönség, ha ez igy volna, és e nyomasztó állapotot csak átvonuló fergetegnek hihetné; mert e hit egyszersmind az üdítő napsugarak közel reményét rejtené szükségképen magában. Mi azonban gazdákul, kiket az életnek mindennapi küzdelmeiben részesít a sors, kik sem fictióval sem írott malaszttal nem táplálkozhatunk, kiknek a rideg valóság kopogtat naponkint ajtajinkon, kik e növekvő küzdelemben erőnket mindinkább fogyni érezzük; mi fájdalom, nem lelhetünk megnyugvást ilynemű magyarázatában ez álla* pótnak. Minden törekvésünk mellett is, évről évre fokozott mértékben érezzük termelésünknek s vele vagyonúnknak elértéktelenedését. Ezen progressiv sülyedés pedig ösztönszerűleg sejtet velünk annyit, hogy e szomorú haladásunknak forrásai mélyebben feküsznek, és állandóbbak, mint egy átvonuló zivatarnak ideiglenes pusztítása. Kiváló fontosságú feladat, hogy e sejtelemből alapos meggyőződésre vergődjünk, s ugyanazért bátor vagyok részemről is némely észleletekkel járulni e helyzet megvilágításához. A mult évtizednek háborúi, különösen a keleti, a mely egyszersmind Európa egyik kiválóan termelő részét a közforgalomból huzamasan kizárva tartá, — továbbá azon körülmény, hogy épen azon idő_ szakban a nagy consumtióval biró nyugati államok gyakori s majd nem állandó szűk termésekben szenvedtek, szükségképen megteremtették a földmivelés termesztményeinek ama magas árait, minőket ily állandóan mindaddig nem értünk. Igen természetes, hogy e magas árak, melyekben a mezőgazdaság, feltűnő jutalmát mintegy állandósítva látta, rendkívüli erömegfeszitésre gerjeszték a földmivel ést világszerte. A kornak speculativ ff^Hidoghéthy Antalnak, a magyar orvosok és természetvizsgálók aug. 28-kai közü'ésén Pozsonyban tartott értekezése.