Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 11. szám - A vidéki takarékpénztárak reformja

134 menhelyet, az elaggott keresetképtelen ápolást, a szerencsétlen tébolyodott lakhelyet és felvigyázatot találjon; hogy a világtalan ismét megpillanthassa a nap derítő sugarait, hogy az ujdonszülött ne essék a szeiinéremszülte kétségbeesésnek áldozatává, hanem ápoló karokba helyeztessék, hogy végre ámító kuruzsolók ne nyerészkedhessenek embertársaik egészségének rovására, mindezekről a közegészségügyi intézmények gondoskodnak; mert ezeknek hatáskörében áll: értelmes tiszti- és magánorvosi rend szervezése, kórházaknak, tébolydáknak, szemgyógy- és aggintézeteknek, lelencz- és szülőházaknak felállítása, végre a fogházaknak, mintjavítóintézeteknek czélszerü elhelyezése és alakítása. Áthatva azon meggyőződéstől, hogy az előbb elmondottakban vázlott közegészségügyi elvek alkalmazása honunkban felette hiányos, felhívtam a magyar orvosok és természetvizsgálók kilenczedik pesti naggyülésének figyelmét e fontos tárgyban és indítványoztam a közegészségügy szervezését; az e dolgozatra megválasztott bizottság bemutatta az idei pozsonyi nagy gyűlésnek munkálatát, mely azt a szakosztályokban történt tüzetes megvitatás után, módosításokkal elfogadván az óhajtva várt jövő hongyülés elé fogja terjeszteni. A közegészségi és orvosi ügynek szentesített törvények általi elintézése, egy a központi kormány kiegészítő r észétképezö egészségügyi tanács és hatósági egészs égügyibizottságok felállítása, a közigazgatási é B t örvényszéki orvosi teendőknek egymástól elkülönzése, az orvosikarnak szabadelvű alapokon nyugvó ujjá szervezése, a sebészi tanfolyam eltörlése és czélszerükórápolói személyzet alakítása, a magánorvosi gyakorlatnak az orvosi rendhez méltó szabályozása és a szükséges intézeteknek életbe léptetése képezik a törvényjavaslatnak alapvonalait. Azon haladási irány, melyet nemzetünk a mivelödés terén a legnehezebb viszonyok között is követett, biztosíthat mindenkit, hogy e fontos ügy sem fogja elkerülni az egybejövendő honatyák magas figyelmét és ez irányban is eljön az újjáalakulás üdvös órája. GROSZ LAJOS, főorvos. Vidéki lapszemle A „Kolozsvári közlöny" szept. 5-diki számában egy érdekes Bzász közleményt találunk. Az, mint a szerkesztőség megjegyzi, egyik kitűnő szász hazafitól származik, s ily czimet visel: „Egy szó az erdélyi szászokról s politikai maguktartásáról." E czikket szerző a bécsi „Presse"-be küldte volt (melyikbe, nem irja), mert czélszerübbnek tartotta, ha az német lapban jelenik meg, hogy így a magyarfaló brassói és szebeni lapok olvasói is megolvashatták volna; a jó b^e«i lap azonban visszaküldte a czikket, kijelentvén, hogy „nincs hivatva ily irányú nyilatkozatokat közrebocsátani. Hogy olvasóink lássák milyen azon irány, melytől a bécsi jó barát óvakodik, elmondjuk röviden a szász nyilatkozat tartalmát. A szász czikkiró mindenek előtt tittakozik a brassói és szebeni lapok azon eljárása ellen, melylyel ők „egy város, egy nemzet, sőt egy ország tolmácsaivá tolják föl magukat," mert — úgymond — egy becsületes ember sem nézheti el, hogyan csalatik meg a külföld egy egész ország magatartására s politikai érzületere nézve." „Ezen (t. i. a szebeni és brassói) lapok nyilatkozatai után — folytatja — azt hinné az ember, hogy egész Erdély, s mindenek előtt a szászok együtt siratták el a lehanyatlott rendszert. Ez azonban távol volt tőlünk. Nem akarunk egyelőre az ország, és kiválólag a szászok jelenlegi hangulatának részletes fejtegetésébe bocsátkozni, czélunk volt csak: a világgal tudatni, hogy az ország határozott többsége, s bízvást a szász nemzet többsége is a rendszerváltozás miatt nem fél, sőt épen attól az ország és birodalom biztos kifejlődését reményteljesen várja. Igen, mi hivatva érezzük magunkat ezerek nevében ezt kijelenteni, mi ismerjük az uralkodó hangulatot, s tudjuk azt is, hogy az ellenpárt hogyan állitá össze a nemzet-képviseletet, miről az emiitett lapok szerkesztői is képesek volnának érdekes részleteket elbeszélni. Reméljük azonban, hogy az uj rendszer alatt a nép valódi képviselői fognak előkerülni, képviselők, kik nem azonosítják magukat a kormánynyal, hanem a kik felfogják egy alkotmányos államban őket illető feladatukat, azt t. i., hogy az államhatalom másik tényezőjét, a népet képviseljek, hogy igy a vélemények barátságos kicserélése által a másik tényezővel, a kormánynyal egyetértve, a valónak megfelelő, s nemcsak a magánérdekeket, de a közjóllétét is szem előtt tartó intézvényeket alkossanak az ország és birodalom részére. Ennélfogva minden alkotmányosan érző és elfogulatlan szász örömtelve üdvözli ö cs. kir. ap. Fölségének legmagasabb elhatározását a kezdeményezett rendszerváltoztatásra nézve, mint a melyet egy jobb jövendő legbiztosabb utjának hisz és vall." Bécsi levelek. XI. Bécs, sep. 9. A csata kimenetele és a győzelem biztosítása nem csak attól függ, hogy saját haditervünk czélszerü és kivihető legyen, hanem nem csekély részben attól is, hogy az ellenfé minden mozdulatát éber figyelemmel kisérjük és okait és czéljait kitalálni iparkodjunk. Nem szeretjük, de nem is a mi választásunk, hogy alkotmányunk helyreállít ásaért küzdenünk kell, örültünk volna, ha annak minden félbeszakadás nélküli békés fejlődését engedi meg a gondviselés, de e szerencsében, sajnos, nem részesülhettünk és igy igazán csatát kell vivnunk azon csatlakozási pont kinyerése végett, a honnan ama békés fejlődés újból kiindulhat. Ellenfélképen a bécsi úgynevezett liberálisok állnak velünk szemben, ugyanazok, kik — ha nevök nem emlékeztetne a lucus a non lucendora — természetes szövetségéseink volnának. Visszük azonban a dolgot ugy a mint van, és elfogadjuk a küzdelmet. De mig a positiv haditerv részletezését azon felülmulhatlan tollra bizzuk, mely e lap vezérczikkeit irja, addig legyen szabad nekünk azon szerény jelentőségű, de még sem fölösleges munkára vállalkozni, miszerint az ellenliad mozdulatait folytonos figyelemmel kisérjük, e mozdulatok titkos rugóit és nem kevésbbé titkos czéljait kipuhatolandók. Utolsó levelünkben részletesen kimutattuk, miként törekszik a centralista párt a kormány hallgatását saját czéljai érdekében kizsákmányolni és a lajtáninneni népek általánosan alkotmányos indulatából tőkét verni a februári alkotmány támogatására. Azóta két ujabb mozzanat lőn észrevehetővé, két uj speculatió az itteni nép gyöngéire, miket néhány szóval ismertetni szükséges, hogy ama legújabb manoeuvrek kellő világításban álljanak olvasóink szeme előtt. Az itteni közvéleményben van egy áramlat, mely a magyar ember előtt teljesen érthetetlen, és ez az ellenszenv a concordatum irányában. Nem nyomozzuk ez ellenszenvnek okait, melynek csirái sokkal régibb lételtiek, mint azon szerződés, mely ellen irányozva van. Tudvalevő dolog, hogy 1848-ban a forradalomnak majdnem első tette a ligouriánusok elkergetése volt, és az akkori pasquillokban a főpapság kiváló szerepet játszott. Azt állították ugyanis, hogy a klérus legkészebb szolgája volt a Metternich-féle absolitismusnak és a nevelésre, gyakorlott befolyása által praeparálta azon automatákat, kik aztán vakon engedelmeskedtek az atyai kormány parancsainak. Midőn 1855-ben a concordatum közé tétetett, a többség csak annyit tudott róla, hogy az a papság jogait tágasbitja s ez elég volt arra, hogy kedvezőtlenül fogadtassák az uj szerződés. Midőn aztán egy pár zelota — mikor és melyik felekezetben nem volt ilyen ? — nevezetesen a temetési ügyben oly módon lépett fel, mely a szeretet vallásának szempontjából nehezen, a humanitáséból épen nem igazolható, ebben is csak a concordatum következményeit látták és bátran mondhatni, hogy Bach kormányát ez az egy lépés oly népszerűtlenné tette, mint többi cselekvései mindössze. Erre vezették vissza azt, hogy 1859-ben megverettünk és hogy mindenünnen cserben hagyattunk. Nálunk a klérus századok óta gyakorolja ugyanazon jogokat, mikkel itten bir és ha mégis irányában egészen más a közhangulat, mint itt: ennek okát csak abban lehet keresni, hogy hozzánk a papságot nemzetiségi érdek is köti, hogy a klérus nálunk mindenkor politikai szerepet is játszott, meggyőződése szerint vagy a konservativek vagy az ellenzék soraiban küzdvén, hogy tehát sokkal több volt az. a miben velünk közössége volt, mint az, a mi tőlünk megkülönböztette. A Lajtán innen, főleg a német tartományokban másként volt a dolog; itt csak a sorompók voltak láthatók, melyek az egyház emberét a világitól elválaszták, de sehol nem létezett oly közös tér, a hol a néppel kezet fogott volna. Hanem mondjuk, nem ereszkedünk mélyebben e kérdés részleteibe, csak constatáljuk azon tényt, hogy nevezetesen a concordátum óta itt legyőzhetlen ellenszenv létezik bármilynemü szorosb összeköttetés iránt Romával és a reichsrath fellépése például soha nem volt népszerűbb, mint mikor ott a concordatum ellen menydörögtek. Ezen gyöngébe kapaszkodva, most a kormány ellenei azt híresztelték, hogy az osztrák financziai baj orvoslását — Rómából várják. Badarság volt az egész, de a hol valamely előitélet egyszer befészkelte magát, ott hívőkre talál még a legnagyobb badarság is, mely ez előítélettel kapcsolatban áll. Elhitték tehát azt is, hogy a szentszék valamit