Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 10. szám

J 124 de nem teszik közzé, mert csak ezeken botránkoznék ám meg Európa! Hogy csakugyan meg is botránkozzék, a „Morning Post" a gasteini szerződés titkos záradékát közzé tette: „Ausztria az augustenburgi bget szemmel tartja, a legelső alkalommal kiutasítja; Holsteint Poroszországnak kárpótlás mellett átengedi j Poroszország viszont Ausztria német és nem-német birtokainak biztosítását a Bund által Frankfurtban javaslatba hozza." Ebből áll az egész titkos záradék. Kit akart vele a ^MorningPost" kompromittálni: Ausztriát, Poroszországot-e? A tény az, hogy Poroszország rögtön sietett a gyanút magáról elhárítani, mintha Velenczét védeni akarná. Midőn azonban igy a gyanút kerülni akarná, másfelől abba a gyanúba esett, hogy nagyon igyekszik magát Parisban tiszlára mosni, mert innen j ött a berlini officiosus czáfolat, azzal a nyomában járó hirrel, hogy Goltz ur, a párisi porosz követ, Fontainebleauban a császár asztalánál ebédelt. Mondják igen különös, hogy Bismarck ur csak is abból a gyanúból akarta magát tisztára mosni, hogy Poroszország, Ausztria olasz tartományainak védelmére magát lekötelezte; a titkos záradék többi pontját pedig, mint valami malomkövet Ausztria nyakán hagyta. E többi pont súlya abban áll legkiváltképen, hogy Ausztria, Holsteint kárpótlás mellet átengedi. Két ilyen előző eset, mint Lauenburg és Holstein pénzbeli föltételek alatt áteresztése, a harmadikat is involválja, hogy t. i. jó áron Velenczéhez is ez utón még hozzájuthatni. Ezt a gyanút akarta Bismarck ur, nyakra főre való mentegetőzésével Parisban, Ausztria nyakába varrni. Mert az a csodálatos, hogy Bismarck ur. a gasteini szerződés után nem érzi magát olyan jól, mint annak megkötése alatt. Elérte azt, a mit akart, de tulajdonképen csak most jutott arra a pontra, melyen minden nehézségek feje felett tornyosulnak. Először is meglepetéssel tapasztalja, hogy Ausztria, Schleswig-Holstein miatt még az esetben sem elegyedik vala háborúba, ha a német középállamok támogatására számíthatott volna, nem a pénzügyi fogyatkozás miatt, mert e háború, mint a pelikán saját vérével, maga táplálta volna magát, hanem mert Németország integritása nem lett volna többé. Ausztria, mely az európai béke tentartása érdekében cselekedett midőn a gasteini szerződést aláirta, egyszersmind időt is nyert Poroszorság irányában; a ki pedig habét tempus, habét vitám. A harmadik nehéz tapasztalás, melyet Bismark urnák a gasteini szerződés után kellé tenni, hogy tulajdonképen azt a roppant pénzt, mely a kiéli kikötő, s rendsburgi erőd felszerelésére — valamint a tervezett kelet-tengeri csatornára kívántatik, ő excja, a porosz alsóház beleegyezése nélkül egy könnyen ki nem teremtheti. Hic Rhodus, hic salta! Ez lesz nehéz, ő excjának a porosz képviselőházzal kibékülni, melynek orra előtt annyiszor becsapta az ajtót. Gyűlölni szokta az ember azt a kit megbántott. Különben az egész dolgot nem azért hozzuk fel, mintha Bismarck urat féltenők, őt vakmerő tettektől a törvény tisztelete viszsza nem tartja: hanem rövid elemzésünk czélja csak az, megmutatni, hogy Ausztria a „titkos záradék" ellen szintúgy tiltakozhatott volna, mint Poroszország, mely a port ruhájáról lerázni és talán a mások szemébe szórni, nyakra főre iparkodott. Egyébkint eleddig a „Morning Post" felleplezése kevés hitelre talált; mindenki tudja, hogy a kártyavetés szokott mulatságai közé tartozik. Az „Indépendance" nem tartja c felleplezést valószínűnek, noha nyomatékot helyez a „Moniteur" nagyszemőldü nyilatkozatára, melynél fogva megütközik ugyan az elbai hgségek két részre szakításán, elemivel a gasteini szerződést ideiglenes intézkedésnek tartja, nagy méltósággal igy szól; „várjuk be a végét." A franczia hivatalos lap e nyilatkozatát a „Morning Post" felleplezésével összevetve, az „Indép." az európai háborút küszöbön álló kísérletnek látja, ha s még egyszer .... ha a „titkos záradék"-ról szóló hír igaz volna! Megint a „Moniteur" mely ugy ül többi hivatalos kollegái között, mint Apolló Admetus király tehenei között, a dunafejcdelemsé'gi zavarokért leczkét tart Kuza hgnek, hanem egyúttal inti a szomszéd hatalmakat, már t. i. Ausztriát és Oroszországot, hogy azért Kuza dolgába bele ne avatkozzék senki, inkább erkölcsileg támogassa. Oroszországnak most másfelé van elfoglaltatása. Miután Kopenhágában magának jó ágyat vetett, most Svédországtól szeretné azt a kedvezményt megnyerni, hogy Norvégia azt a kis részét, mely Eszak-Finnland és a svéd Lappland közt terül, engedje át az orosz hajóhadnak, hogy igy könynyebben férjen a világ tengerre. Az angol lapok, a franczia hajóhad portsmuthi látogatásával foglalkoznak s ez alkalomból a franczia barátságot annyira magasztalják, hogy az ember azt kérdi: talán csak nem félnek tőle, hogy annyira kidicsérik? Imposant egy tüntetés volna, ha való volna, hogy 40 amerikai hajó készül a cherbourgi kikötőt üdvözleni. Különben Észak-Amerika a déli államok szervezésével s különösen a négereknek politikai jogokban való részesítésével van elfoglalva. Csupán a radikálok vannak a fehérek és feketék teljes egyenlősége mellett; a republikánus párt hallgat és hagyja menni a dolgokat a hogy mennek; a demokraták ellenei a négerek politikai emancipatiójának; azonban annyira meg vannak magok közt hasonlva, hogy oppositiójuk keveset nyom. Egy részük épen Johnsonnal tart. Az elnöknek sok baja van azokkal, kik tőle nem azt az engedékeny politikát várták, melyet most követ. „Nem hiszi ön — mondá egyik sarkallójának — hogy én csupán azért vagyok itt, hogy Lincoln végrendeletének végrehajtója legyek?" Johnson, ki nem oly élénk és közlékeny, mint Lincoln vala, ellenkezőleg hallgatag, magába zárt, azért szintoly erélyes éa feltételeiben hajthatatlan. London, aug. 31. A rMorning Post" a gasteini szerződés titkos záradékának hihetősége mellett megmarad. Németország — ugy mond — ne képzelje, hogy Francziaország és Anglia, feszült viszonyaik miatt az Egyesült-államokhoz, tovább is hallgatni fognak. Elébb vagy utóbb e szerződés komoly nehézségeket idéz elő. Alloilából, aug. 2G-ról irják a „Moniteur"nek: A remények, eltűntek melyeket a schleswig holsteini rendek egybehivásához annyir idő óta kötöttek. Többé nem arról van szó, vajon az 1848. vagy 18ü4„. lürvények alapján, hanem hogy egyáltalán még valaha összehivassanak-e, hogy véleményeiket nyilvánítsák. Mindamellett a kiéli jogtudósok, ez Összehivást a hadiköltségek átvétele és a dán nemzeti adósság megosztása tekintetéből szükségesnek tartják. Mert a dán király, lehetlen, hogy több jogot adott volna át Ausztria és Poroszországnak,, minta mennyit maga a herczegségekben bírt. Valószínű hogy a provisorium, a mint az a gasteini szerződés folytán alakíttatott, még sokáig tart, ha igaz, hogy Poroszország, a bécsi békében a herczegségekro rótt teher teljes liquidálása után akar csak a kérdés végleges megoldásához fogni. A német szíivclséggvulés, miután három év óta feriája nem volt, nyolez hétre elnapolta magát. La Francé, mely Európa békéjét koczkáztatva látja, azt mondjaa két német nagyhatalom politikájáról, hogy az szenvedélyében kicsinyes, szándékában önző, czéljában, melyre törekszik, vészthozó. A „Revuc contemporaine" pedig azt mondja, a herczeg*égekbeli mostani uralom addig tart, inig egy nagyszerű beavatkozás annak véget nem vet. Parisból jele lik, sept. 2-ról gr. Walcwski a törvényhozó test elnökévé neveztetett. Mivel foglalkozik III. Napóleon? Mi a császárt közelebbről érdekli, mint az al dunai vagy elbai kérdés, noha ezek üszkének füstje Í3 elé«rgé érzik, az a felsziget, melyre nézve a vasutak feltalálása óta többé pyrenak nincsenek, és a honnan politikai felforgatás fenyeget, mely a napolconidák érdekeit igen közelről sújthatná, akár az a. párt győzzön, mely Montpensier hgre, tehát egy Orleansra, akár az a. másik párt, mely a portugall királyra, tehát egy Koburgra vetette szemét. E zivatar megelőzésére megy a császár sfpt. 5. vagy G-án Biaritzba, honnan a császár és császárné Zarauzban rövid látogatást tesznek Izabella királynénál, melyet ö felsége Biaritzban fog viszonozni. KÓHia mini tengeri IlCly; A római kormány, mint olasz lapok irják, Rómát tengeri és kereskedelmi várossá akarja tenni. Costa mérnök e czélból több tervet terjesztett elé. Először is az egykor oly virágzó, de a pápai igazgatás alatt annyira alászállt Ostiában kikötőt akarnak építeni; o kikötő és a Tibcrnek mesterségesen készült csa- • tornazási rendszere által kisebb tonna tartalmú tengeri hajók járnának fel a vizen Rómáig. FltireiM'/ből irják sept. 1-ről. Közoktatási miniszter báró Natoli vette át a belügyminiszteri tárczát. A közoktatási minisztérium főtitkára Bianchi, hasonló minőségben a beliigyminiáztcriiimhoz tétetett át„.