Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 10. szám

120 szélyben forogna; akkor aggodalommal néztünk a jövőnek elébe. Nem mintha mind e zaj s fenyegetőzés feltételeink­ben megingathatnának. Mint eddig, ugy ezentúl ragaszkodni fogunk törvényes jogainkhoz. Mint eddig, ugy ezentúl tud­juk, hogy saját jogaink legjobb garantiája, mások jogainak tiszteletében kereshető, s hogy nem a Lajtán tuli népek sza­badsága , hanem csak az veszélyeztethetné alkotmányossá­gunkat, ha azon népeknek egy része, melyekkel fejedelmünk egysége által feloldhatatlan viszonyban állunk, az alkot­mányos szabadságtól megfosztatnának. E részben nem felejtettükei, legalább a sérelmeket nem, melyek 1848 előtt alkotmányos életünk egyik főtárgyát ké­pezék, s nem tanultunk azoktól, kik a birodalom felének ka­tonai kormányzását tapsokkal fogadták, s a bécsi journalis­tikának haragja nem fogja megváltoztatni az irányt, melyet kötelességeink élőnkbe jelöltek. — De tekintve a hatást, me­lyet a sajtó a közvéleményre, s főkép azon hangulatra gya­korol, melyben politikai kérdések tárgyaltatnak; s meggyő­ződve, hogy viszonyaink békés kiegyenlítése csak a népek egyetértése által s csak akkor sikerülhet, ha azok érdekeik­nek közösségéről meg vannak győződve; nem maradhattunk közönyösek a bécsi sajtónak magatartása iránt, akár a köz­vélemény nyilatkozatát, akár csak egy eszközt láttunk ab­ban , mely által bizonyos emberek a közvéleményre hatni kívánnak. Kaiserfeld Móricz urnák beszéde legalább arról meg­győzhet mindenkit, hogy mit a bécsi lapokban naponként olvasunk, az a bécsi journalistika véleménye lehet, de bizo­nyosan nem azon férfiaké, kikben a Lajtán túli népek érzel­meinek legnemesebb képviselőit tiszteljük, kiknek szava ha­zájukban, mint nálunk, már csak azért is a legnagyobb súly­lyal bir, mert mindig csak az alkotmányos szabadság érde­kében használtatott. Kaiserfeld urnák beszéde nem programm, s így nem határozhatjuk meg, mennyiben egyeznek meg nézeteink u.nk c/.prínt azon férfiú, ki a jogcontinuitásnak elvét egész kiterjedésében elismeri, midőn a februári alkotmány módosításának mód­járól szól, bizonyosan nem vonja kétségbe azon tételt, mely a jogcontinuitás elvének szükséges következése: hogy azon alkotmány, mely a magyar országgyűlés által soha nem fo­gadtatott el, a magyar korona területén kötelező erővel nem is birhat. S mi bizonyosan nem fogjuk kétségbe vonni, a magyar tudományt és magyar hazát éltette. Purkinje — nem elég tapintatosan — azt a ruganyos gondolatot vegyítette fulköszöntésébe, hogy Magyarország nern csupán a magyaroké. A közönség azonban — tapintatosan tisztelte a vendégjogot s a feledés fátyolával borította az öreg ur szavait. Az a bizonyos szolgabíró, ki minap a bécsi német egyetem ünnepélyén magyarul szónokolt, ezúttal, a magyar búvárok lakomáján, jónak látta latinul szónokolni. De minden hatás nélkül. Majláth korlátnok, kit vártunk, elfoglaltatása miatt nem jelenhe­tett meg. Azonban érte is emeltünk poharat. Szerdán (aug. 30-dikán) volt a dévény-hainbtu*g-németóvári ki­rándulás; mely az egész napot betöltötte s minden tekintetben sikerült, csakhogy a visszajovctel esőben történt. Megnéztük a dévényi magyar, a hainburgi német s a petronelli (illetőleg carnuntumi) római romokat, Dévényben a regényes vidéket, Hainburgban a dohány- és tügyárat s egyéb intézeteket, Német-Ovártt a fürdőt, az úgynevezett Törökhegyet, a magyar kápolnát s a gót templomban Sz. István magyar király ké­pét. A magyar kápolnát, a monda szerint, első királyunk építtette, há­lából, hogy az óvári útnak egy meredekén a fenyegető veszélyt elke­rülte. A kikötő helyek, hol a gőzhajó megállott, mindenütt ünnepélye­sen föl voltak díszítve, legünnepélyesebben Hainburgban, hol diszkapu is állott lombokból, főhelyén magyar zászlókkal, egyik oszlopán a ma­gyar, másikán az alsó-ausztriai czimerrel. A diszkapu előtt a hainburgi polgárok küldöttsége üdvözölte a magyar vendégeket, kiknek nevében a nagygyűlés alelnöke Balassa válaszolt. Este, midőn elindultunk, a hainburgi zenekar játszott a parton s a dalárda jött hajónkra bücsu­clalokat zengeni. Képzelhetni, hogy ennyi szívesség mennyire megha­totta az olvadékony magyar sziveket, s nem volt hosszavége az éljen­zésnek, a mivel a távozók a parton, az eső ellenére tömegesen egybe­gyűlt hainbui'giak és ugyanott összesereglett magyar katonák ujjon­gását viszonozták. Igazi testvéresülési jelenet volt. Ut közben a pajkos szél engedett magának egy kis politikai tün­tetést. Midőn Dévénytől Ilainburg felé haladtunk, Purkinje bácsi ma­gastetejü kalapját karjára kapta s szépen betemette a Duna hullámai közé. Kalapot kerestünk az öreg ur számára s kaptunk is egy magyar hogy ezen alkotmány a Lajtán túli tartományok alaptörvé­nye, mely csak az alkotmányban késziíettt úton módosítható De egyes kérdésekben Kaiseríeld úrtól talán eltérhetnek né­zeteink, csak egyben nem, s az azon meggyőződés , hogy valamint saját hazánk ugy az egész birodalom alkotmányos szabadságának főgarantiáját mi is azon solidaritásban keres­sük, mely a birodalom minden népeinek valóságos érdekei között létezik; s ha viszonyaink békés kiegyenlítése, — me­lyet valamennyien óhajtunk — sikerülni fog, az főként azoknak érdeme lesz, kik ezt belátva, hontársaikat minden alkalommal arra figyelmeztetik, hogy az egység, melytől a birodalom hatalmi állása függ, s mely után törekedni kell, nem az alkotmánynak bizonyos formái, hanem csak a né­pek egyetértése által érhető el. Az erdélyi kérdés, mint már a mult héten is jeleztük, birodalmi fontosságra vergődött. A hét közben nagyobb számmal történt főispáni kinevezések, sőt még a kanczellár utasításai az uj főispánokhoz sem tudták csökkenteni azon érdekeltséget, melylyel e kérdés a bécsiek szemében bír. De ha csak érdekeltség volna, a mivel a Lajtán túli sajtó ez ügyet tárgyalja, ak­kor hagyján; hanem féltékenység, irigység, boszú, mindenekfölött pe­dig a — tényleg bitorolt, jogilag sohasem bírt — uralom elveszthetése miatti aggodalom az, mi a bécsi sajtó egy részének kifakadásait oly keserűvé teszi. S ha csak az „Ostd. Post," a „N. Fr. Presse" vagy épen az „Oest. Ztg" volnának azok, melyek e zavart jogi fogalmakon alapuló megtámadásokat intézik nem a magyar sajtó, hanem a szt. István ko­ronájabeli összes magyarság ellen; ha csak a bukott rendszer még mind élő néhány pártosa féltené, az erdélyi kérdés szerencsés megol­dása által tán örökre kizárt centralista kormányzat visszatérése iránt táplált reményét; — de mikor még a rendszerváltozás őszinte barátjai, mint például az ujabban oly higgadt és méltányos hangon szóló régi „Presse" remegni kezdenek az osztrák alkotmányért, akkor kétked­nünk kell, hogy a lajtántúli szabadelvűek őszintén óhajtsák az alkot­mányosságot, mely épen a jogok tiszteletében és sérthetetlenségében leli legerősebb kifejezését, — és hinnünk kell, hogy csak uralom után vágynak, mely az absolutismus utján fentartható nem levén, most már álalkotmányosság formájában akarnák azt feleltünk gyakorolni. Ha ugyanis a jogfolytonosság eszméje őszintén el lett volna fo­gadva a lajtántúli körökben, lehetetlen volna az 1848-ban szentesített törvény által létesült, tényleg gyakorlatba ment erdélyi uniót tagadni. Lehetetlen volna azontúl a törvények évszámszerinti érvényességi fo­kára gúnyosan hivatkozva azt kérdezni, vájjon a 48-diki törvények többet érnek-e, mert néhány évvel régibbek, az 1863-diki szebeni gyű­lés határozatainál ? Lehetetlen volna, mondjuk, azt tenni; mert okvet­lenül eszükbe jutna a kétkedőknek, hogy a bukott rendszer műtéte pörget. Mikor ezt az öreg ur fejébe tette, nagy éljenzés hangzott föl, mit ő egy rögtönzött politikai beszéddel viszonzott, még pedig cseh nyelven. Tréfásan megjegyezte, hogy magyar kalap kerülvén fejére, félig mintegy meg van magyarosítva, stb. Beszédére Doleschall mis­kolczi orvos tótul válaszolt. A pozsonyi nagygyűlés alatt három érdekes tárlat is állott nyitva a közönségnek: egyik, intézetek és egyesek által beküldött számos és nagybecsű gazdasági, ipari, régiségi és mű-tárgyakat foglalt magában, összesen 2478 darab,köztük: Piloty hires „Nérója;" a másik a hely­beli természettudományi társulat gazdag természetrajzi gyűjteménye; a harmadik gr. Pálffy János ritka nevezetességű ipar- és műkincsei; xd. Kubinyi Ferencz érdekes geológiai tárgyai és rajzai. A második, kisebb kirándulás pénteken (sept. l-jén) történt a szent-györgyi templom meg a bazini fürdő és a vegyészi gyár meg­szemlélésére. A közgyűlések vagy (kirándulások által igénybe nem vett napo­kon az elnök, gr. Zichy Károly kisebb körű ebédeket adott a nagy­gyűlés egyes tagjainak. De mondjuk már meg a jövő évi nagygyűlésnek helyét és elöl­járóságát. A szombati zárgyülés a legközelebbi nagygyűlés helyének az oly sok tekintetben fontos Gömormegye egyik városát, Rimaszom­batot, elnökének Koburg-Koháry Ágost hget, alelnökének Kulinyi Ágostont, és Kovács-Sebestyén Endrét, titkárainak pedig Marikovszky Gusztáv és Batizfalvy Sámuel orvostudorokat választotta. A folyó ügyeket kezelő központi bizottság is kiegészíttetett. A zárgyülés határozatai közöl kiemeljük még ezt a kettőt : 1) O Felsége föl fog kéretni, hogy a romladozó Vajda-Hunyad vára helyrállitására s fentartására szükséges költséget utalványozni mél­tóztassék ; 2) az országgyűlés elé törvényjavaslat fog terjesztetni az iránt, hogy a régi műemlékek területe kisajátittatván, nemzeti vagyonnak nyü­vánittassék, egyszersmind pedig műemlékeink fölött őrködendő orszá­gos bizottság állíttassék föl. Reméljük, hogy mind a két kérelemnek sikere lesz. G. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents