Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 10. szám

123 'csak egy pillanatra az ilyen osztrák liberiálisnak helyére ; mit kívánhat ő a maga szempontjából ? Ez két szóval ki van mondva: központi parlamentet! Ez pedig vagy létre jő, vagy nem. Ha létre jő, (a mit mi természetesen nem hiszünk) akkor benne leszünk mi és velünk együtt az erdélyiek is; de ha — a mi valószínűbb — nem jő létre, akkor mi hasznuk abból, ha Erdély különváltan marad, miután az olyan központi parlament felett, a milyen az eddigi sóit disant teljes birodalmi tanács volt, és a melyben a birodalom fele nincs képviselve, még az itteni közvélemény is eltörte a pálczát. Tehát mit lármáznak az urak oly istentelenül az unió ellen ? Megmondom, — nem sejdítésképen, vagy mint magán combinátiómat, hanem megmondom majdnem szóról szóra ugy, a mint egy tekintélyes centralista követtől — persze a miniszteri változás előtt — haliám. Az erdélyi ügyről vitatkozva, sorban minden sánczaiból kivettetvén, és miként mondani szokás, sarokba szorulván, végre e vallomásra fakadt: „Barátom, ne vitatkozzunk tovább; mi önökkel Magyarország közjogi állására és a birodalomhoz való viszonyára nézve alkura akarunk lépni, Siebenbürgen ist das tíchlüsselgeld; ha az alku létre jő, hadd legyen önöké; de ha nem tudunk egyezkedni, akkor Erdély a mi kezünkben marad." Természetes, hogy ilyesmit csak is camara caritatis szoktak mondani már az előtt is, most pedig épenséggel tartózkodnak ily vallomástól, mely az erdélyiekre mindenesetre furcsa hatást tenne; de azért mégis ugy van a dolog, a mint előadám. Erdély árán akarnának minket megnyerni a központi parlament, azaz a februári alkotmány alapeszméje számára. Tudván azonban, hogy ezen alkotmány mellett már itt sem igen nagy a lelkesedés, és hogy nem sok pröselytát csinálnának, ha kimondanák, hogy épen csak a februári alkotmány érdekében ellenzik az uniót: már most ugy forgatják a dolgot, mintha az unió által nem a februári alkotmány, hanem maga az alkotmányosság elve veszélyeztetnék és hogy ezt tehetik, még pedig némi sikerrel tehetik, annak egyik és valóban nem utolsó oka a kormány hallgatagsága és nevezetesen azon idiosynkrasia, melylyel az, legalább látszólag, az „alkotmányos" szó ellenében viseltetik. Magában véve talán nem helytelen, a mit a minap a miniszterek egyike mondott: „először tenni akarunk valamit, csak annakutána lesz itt a szólás ideje," de bezzeg szólnak mások és elrontják előre is annak hatását, a mit a miniszterek még csak tenni fognak, ugy, hogy aztán tele marokkal szórhatják ezek a legpompásabb magot, vissza fog az pattanni a fogékonyatlan földtől. A magyar főkanczellár e napokban megtörte ugyan a jeget azáltal, hogy nemcsak a főispánokhoz intézett körlevelét tétette közzé, hanem amúgy félhivatalosan az erdélyi ügyben tervezett eljárást is közöltette és igazoltatta, természetesen a magyar alkotmányjog szempontjából. De erre megint mit mondanak itt? „Igenis, hisz erről nem is kételkedtünk; a magyarok irányában előzékenyek, közlékenyek, simulékonyak az urak,! oly simulékonyak, hogy már nem is ők hajtanak, hanem hajtatnak alulról ; aztán, hogy a magyar alkotmányt tiszteletben akarják tartani, amúgy is tudtuk; de irányunkban némák, mint a halak; arról, hogy mi lesz a mi alkotmányunkkal, senki sem szól; miképen férne össze ezen alkotmánynyal az, a mi Erdélyben készül, annak megmagyarázására bennünket nem tartanak érdemeseknek így állnak a dolgok itt Bécsben és a birodalom német részeiben, melyek politikai ügyekben innen veszik a jelszót. Hogy az uj minisztérium nem lépett fel valami mondva csinált programmal, a milyenekről azt mondhatni, mit egy hires diplomata a szerződésekről mondott, melyek szintén „csak azért léteznek, hogy megszegessenek" — ily semmitsem érő programmot minden józan ember el fog engedni az uj minisztereknek, de hogy egyenesen és határozottan kijelentsék, miszerint alkotmányos elvek szerint akarnak kormányozni, az már most mellőzhetlen szükséggé lŐn. A forma, mely alatt ezt tenni akarják, tőlük függ, de a lényegtől már fel nem menthetik magukat. Nagyon komoly intés e tekintetben, a mit Kaiserfeld — e tetőtől talpig „integer vir" — tegnapelőtt a pettaui bankett alkalmával mondott és a mi itt valódi lelkesedéssel fogadtatott, hogy t. i. még nincs ugyan oka, bizalmat szavazni a mostani kormánynak, de bizalmatlanságra sem lát okot, mert eddig Belcredi gróf nem tett olyasmit, a mi az alkotmányos jog irányábani tiszteletet kétségessé tenné; egyszersmind a derék stájer követ, a maga. politikai hitvallásaként hirdeté , hogy Lajthán innen és túl minden változásnak csak alkotmányos uton szabad történni. A centralista lapok mohón kapták fel e szavakat és ők, kik e férfi iránt mindig meglehetős hidegséggel viseltettek, most ugy tesznek, mintha az övéik egyike volna. A taktika jó. Az, urak ismerik Kaiserfeld és pártjának népszerűségét és alig váiják azon perczet, midőn azt fogják mondhatni: „lám, ezek is a mi részünkön állanak!" E perez talán már nincs távol, ha Belcredi gróf a közvélemény áramlását még tovább is ignorálja. A Kaiserfeldféle férfiak természetes szövetségesei és támaszai oly minisztériumnak, mely Magyarország kielégítését és a szabadelvű decentralisatiót irja zászlajára; de az alkotmányos elv fentartása, e szövetség alapfeltétele. Minél tovább harapózik a kormány alkotmányossága iránti kétely, annál nehezebb lesz, még ama természetes szövetségeseire nézve is, e kormányt támogatni, melynek hallgatása következtében bizony nem ellenei fognak elnémulni, hanem igen is -— barátjai. (Fk.) A CS. igazságügyi miniszter Komers lovag köriratot intézett a főállamügyészekhez, melyben a sajtó iránti eljárásukat szabályozza. Elmondja, hogy a közönség valamennyi körében megelégedéssel fogadták a sajtóamnestiát, s hogy e megelégedés állandó legyen, a sajtó iránti eljárásnak jövőben is olyannak kell lenni, hogy a fönálló törvény, a sajtónak a közjót valóban veszélyeztető kihágásai ellenében, rendithetlen szilárdsággal alkalmaztassák, mindazáltal gondosan kerülendő mind az, a mi tendentiosus törekvések gyanúját képes volna fölkelteni. Mihelyt valamely alkotmányos államban a politikai élet fölébredt, politikai pártok képződése és a küzdés, elveiknek érvényt szerezni, annak elkerülhetlen következménye. A császári kormány — mondja továbbá — teljesen tudja a napi sajtó magas érdemét méltányolni, ha az a közvéleményt fölvilágosítani, a lakosság jogos kivánatainak kifejezést kölcsönözni, és a kormány figyelmét azokra vezetni törekszik. S igy mindig köszönettel fogja fogadni intézkedéseinek alapos kritikáját, ha csak abban a közjóllét gyarapítása utáni törekvés nyilatkozik s azt a haladás szelleme lengi át. Inti továbbá az államügyészeket, hogy az utasítás szellemében járjanak el s ha kétely támadna bennök, vajon kell-e panaszt tenni valamely czikk ellen, forduljanak hozzá. A bécsi sajtó e miniszteri nyilatkozatot, valóban derék programmtöredéknek vehetné, s több bizalommal fordulhatna mostani kormánya iránt, mert szabad sajtó mellett csak alkotmányos kormány állhat fen. A Schmerlingféle álalkotmányosságot meg épen az bélyegezi leginkább, hogy a sajtó üldözése alatta, a Bachkorszak eljárásánál semmivel sem volt enyhébb. A szabadabb sajtóban sokkal több garantiája rejlik az alkotmánynak, mint a pátens paragraphusaiban, melynek egyes betűit a SZÍVÓS centralista közlönyök nolione tangera gyanánt tekintik, holottaz uj rendszer igaz, szabadelvű szelleméhez fölemelked ni nem tudnak. Oaliczia politikai programmjál Smolka, Belcredi fölszólítása folytán a következőkben foglalta össze: 1) A szerződésileg elismert és biztosított nemzetiségi jogok tisztelete. 2) Azon nemzeti intézkedések behozatala, melyek már 1814-ben megadattak. 3) Autonómia oly széles alapon, mint azt a birodalom fenállása megengedi. 4) Politikai és polgári szabadság, s külön kanczellár Galiczia részére Bécsben. 5) A galicziai helytartói állomásnak lengyel által betöltése s a lengyeleknek magas hivatalokra bocsáttatása. 6) A tart omány közigazgatásilag eddigelé különszakított részeinek egyesítése. 7) Az országgyűlés mielőbbi összehívása. 8) Altalános, teljes amnestia. Külföld. Pest, sept. 3. 1865. A gasteini szerződés pikánt oldala, a titkos záradékok, tették az egész hét fő kérdését. „Meghaladt szempont, ezen már túl vagyunk!" kiált fel szapora bölcseséggel a politizálok rohanó hada. Meghaladt szempont, az igaz, hanem épen azért kell rá figyelmesebben visszatekinteni. A „Morning Post„, ez a római augur, a ki mindent tud, a mit ki nem talál, és mindent kitalál, a mit nem tud, szélnek ereszti a titkot, hogy a gasteini szerződésnek vannak gyanúsabb oldalai is, mint a melyeket ismerünk, hanem ezeket nem foglalták irásba, azaz: protocullumba vezették,