Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Felsőbirósági évnyitó beszédek

40 másság" kizárólag dolgokhoz tapad és a tulajdonoson kivül álló személyeket kizárólag a minden, a jog által respektált hatalmasság szerves részét képező respektálási kötelem (sűrített kötelem) terheli. A tulajdonjog kiterjesztése a fizikai érteimben vett (corporális) dolgok körén túl egyet jelent a tulajdonjog dologjogi fogalmának tagadásával. Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha a tulajdonjog mai elfogadott definícióját érvényben hagyjuk ugyan, azonban a dolog fogalmát a „testetlen dolgokra" vagyis a jogokra kiterjesztjük. A tulajdonjog fogalmának ez az általános tannal teljesen ellentétes és azt megdöntő kiterjesztése főleg ama vitathatatlan tény folytán látszik indokoltnak, hogy többi dologi jog (szolgalom, zálogjog) de facto ugyanolyan jogelvek alapján nyer dolgokra, mint jogokra alkalmazást és meddő kisérlet volna erészben a legkisebb elválasztó vonalat felfedezni. Önként felvetődik tehát a kérdés: miért ne volna követelésekre épúgy korlátlan mint korlátolt dologi jog konstruálható? Ha beszélünk jogot terhelő zálogjogról, logice kell hogy legyen a jognak tulajdonosa is, akinek tulajdonjogát a zálogjog korlátozza. És valóban: a hitelező követelése felett ugyanazzal a korlátlansággal rendelkezhet, mint a tulajdonos a dolog felett. Mindez azonban merő. optikai csalódás. Ennek főoka tagadhatatlanul a dologi jogrendszerben felfedezhető téves konstrukciókban rejlik. A korlátolt dologi jogokra alapított érv ugyanis azért nem helytálló, mert ezek a jogok szigorúan véve nem is dologi jogok, hanem a tulajdonos és a jogosított közti kötelmet valósítják meg olykép, hogy a tulajdonos tűrési kötelme a tulajdonváltozástól függetleníttetik, mely abszolút hatály azonban a kötelmi jogok tekintetében is beállhat. Áz a körülmény, hogy a korlátolt dologi jog miként a tulajdonjog, dolog feletti uralmat biztosít, amit mindenki respektálni tartozik, tévesen van beállítva mint dologjogi kritérium, hiszen ez igen sok kötelmi viszony (bérlet, haszonkölcsön, letét stb.) velejárója, midőn is a dolog feletti uralom ugyanúgy fennáll, legfeljebb nincs annyira kihangsúlyozva, mint pl. a telki szolgalomnál. A respektálási kötelem tekintetében sincs semmi különbség, hiszen az végeredményben nem a dologi jognak, hanem egyszerűen a birtokállapotnak konzekvenciája. E most kifejtett álláspontnak épen az a körülmény legeklatánsabb bizonyítéka, hogy a korlátolt dologi jogok semmikép sem szoríthatók a testi dolgok körébe. Ezzel szemben a tulajdonjog semmiféle más joggal egy kategória alá nem .vonható sui generis jog, mely azon áz általános jogtételen alapszik, hogy minden birtokunkba vehető gazdasági jav személyek között oszlik meg és nem az összesség rendelkezése alá tartozik. Az ezzel kapcsolatos védettség túlmegy az egyszerű birtokállapoton addig a határig, mig a forgalom biztonsága azt nem erőtleníti. Az így adódó védettség az uralmi állapotot jogi tartalommal látja el, mely kifelé ugyanabban a rendelkezési hatalmasságban nyilvánul, mely minden jognak egyaránt sajátja (jus utendi-fruendi, alienandi, onerendi stb.). A magángazdálkodás szempontjából ép ezért a tulajdonjog ugyanazt az aktív tételt jelenti, mint a követelés annak ellenére, hogy annak passzív tétele (kötelezettség) nincs. A fogalmak teljes összezavarása folytán azután a szóhasználat — amit kúriai ítéleteinkben is felfedezhetünk — a jogokkal kapcsolatos korlátlan rendelkezési hatalmasságot magával a tulajdonjoggal azonosítja és ebből a legképtelenebb gyakorlati konzekvenciákat vonja le, (mint pl. tulajdoni igényper lefoglalt követelés tekintetében, holott oly követelést, mely az adóst meg nem illeti, épúgy nem lehet lefog-