Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - A választott bírósági kikötés sorsa a "főszerződés" érvénytelensége esetében

542 dés érvényessége tekintetében ínég oly annyira alaptalan állítása is a vál. hír. eljárás lefolytatását legalább is akadályozná, mindaddig, amíg az állami bírósági eljárás a főszerződés érvényességét jogerős ítélettel meg nem állapította. A vál. bír. lényegét természetszerűleg különbözőképpen lehet elbírálni. Azonban akár rokonszenvezünk vele, akár inkább tartózkodóan viselkedünk vele szemben, egy mégis bizonyosnak tekinthető: ha a fél egyszer már átadta az ügyet a vál. bírónak eldöntés végett, az (Minek eljárását gátló vagy megnehezít*") [gye kezet illoyális eljárásnak tekintendő. A vál. bíróságra vonatkozó törvényhozás legfontosabb feladata az ilyen próbálkozásoknak mielőbb elejét venni, nehogy az egész intézmény csődöt mondjon. .Mert. ha a ree. arb.-nek a főszerződés sorsától való függővé tétele több lehetőséget ad a lényegnek in fraudem Legis meg kerülésére, ez a körülmény mindenesetre már magában is megfontolásra késztet a függőségi elmélettel szemben. Általában az a helyzet, hogy problémánknak a jelzett elmélet szerinti meg Oldása jelentős mértékben vonna maga után obstrukciós igyekezeteket; amennyiben az egyik fél nem bíznék abban, hogy a bírósággal el tudja ismertetni a főszerződés érvénytelenségére vonatközó állítását, eredményesen próbálkozhatnék meg a rec. árt), érvényességének megtámadásával is. Ok nélkül igen körülményessé válnék az eljárás — így Hamburger is —, ha a főszerződés nem minősülne érvénytelennek. Megállapítást nyerne ugyanis, hogy a főszerződés — és, e felfogás szerint, vele együtt a vál. bír. kik. is — érvényes, amiért is a felek között fennálló egyéb vitás kérdések eldöntése már a vál. bíróra bízandó. Ilyen módon azután arra a végeredményre jutnánk, hogy a főszerződés érvényességét az állami bíróság vizsgálná felül és döntené el. a többi vitás kérdéseket viszont a vál. bíró: ez igen körülményes, költséges és a vál. bír. lényegének egyáltalában nem megfelelő elosztás lenne s így sokkal észszerűbbnek mutatkozik az az alternatíva, hogy a vál. bíró ítélhesse meg mind a főszerződés érvényességét, mind a felek között felmerült egyéb materiális vitás kérdéseket is (anélkül természetesen, hogy a saját hatáskörét megalapító rec. arb. érvényességét önmaga dönthetné el). Tehát már több ok is szól amellett, hogy a ree. arb.-nek önálló létet tulajdonítsunk: részben a felek akaratára való tekintet, részlten pedig gyakorlati szempontok. De van egy eléggé nyomósnak látszó ok. amely az általunk is elfogadott és védett felfogás ellen szól: Bei(//und (id. mű 73. old.) szerint ugyanis — bár ő is a ree. arb. önálló szerződési léte mellett tör páleát —, felhozható az a kifogás, hogy ilyen módon igen elszaporodnának azok a nehézségek, amelyek azzal függenek össze, hogy ég}