Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Hitbér és "Mahre"

532 bléma jelentősége, egyaránt indokolttá teszik a szerző fejtegetéseihez való hozzászólást. Dr. Schuster a Kúria P. IV. 30/1937. és P. IV. 1149/1937. sz. ítéleteiben elfoglalt álláspontot teszi megbeszélés tárgyává. Kiemeli a Kúria ítéletében foglalt azt a jogszabályt, hogy az „emberi munkának minden eredménye, bármily szellemi és anyagi áldozatot igényelt is, amennyiben külön jogszabály által védve nincs, az emberiség közkincsévé válik és így bárki által szabadon felhasználható". Megemlíti Schuster még az ítéletnek azt a további kijelentését is, hogy az utánzás (szabadalommal nem védett szerkezet utánzásáról volt a perben szó) csak akkor ütközik a jó erkölcsbe és tisztességbe, ha az utánzó a mintát tisztességtelen módon szerezte meg, vagy ha a szándéka megtévesztésre irányult. Schuster a Kúria jogszabályát kifogásolja azzal, hogy sem törvény, sem rendelet, sem joggyakorlat, sem irodalom, sem belföldön, sem külföldön ezt a tételt meg nem alapozza. Igen érdekes az igazságérzetre és a jogi dogmatikára egyaránt támaszkodó fejtegetéseinek eredménye, hogy a Kúria ítéletében elfoglalt álláspontot „aggályos"-nak találja. A Kúria álláspontját annakidején a Pester Lloydban (1937 április 22. szám) e sorok írója, mint a magyar jogszolgáltatás egyik kiváló alkotását üdvözölte. Schuster Rudolf felszólalása természetszerűen kötelezővé tette e sorok írója számára a kérdés újra való átgondolását. Schuster előadásának második témája (a külön bíróságok hatáskörének tiszteletbentartása) tekintetében — amelyet itt közelebbről nem érintünk, teljes egészében csatlakozunk az ő álláspontjához. Az utánzás kérdésében igénytelen véleményünk szerint a Kúria állásfoglalása és Schuster felfogása közötti ellentét jóval kisebb, mint az külső Iái szatra mutatkozik. Maga Schuster is azonosítja magát a Kúria azon kijelentésével, amely az utánzást adott körülmények között a minta jóerkölcsbe ütköző megszerzése vagy megtévesztési szándékkal való felhasználása esetére, versenyjogilag tiltottnak mondja. Az ellentét ott ütközik össze, hogy míg a Kúria az ipari fejlődés érdekében az utánzást (ami itt egyenlő a mások által elért eredmény felhasználásával), amennyiben külön törvényi védelem nem áll fenn. szabadnak tekinti, addig Schuster az utánzást — épen mert más munkája eredményének felhasználását látja benne — elvileg a jóerkölcsbe ütközőnek tekinti. Kétségtelen, hogy Schuster tétele erkölcsi alapon igen tetszetős: az erkölcs hatálytalannak tekinti, hogy valaki a más munkájának eredményét annak a félnek rovására a maga javái i használja ki az a jog, amelynek tehát fokozottabb feladata a jó erkölcsbe ütköző magatartás meggátlása, jogilag is tiltsa el ezi az eljárást és ezzel jogi területen is szerezzen érvényt az erkölcs nevében támasztott követelménynek. Schuster álláspontjának