Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Hitbér és "Mahre"

530 Az asszonynak a Mahre-hoz való jogát a ptk. megállapítja, azonban annak összegszerű meghatározása mindig szerződéssel történik és a házasfelek társadalmi állása szerint változik. Habár ilyen szerződés megkötése a házasságnak nem érvényességi feltétele, tényleg az ilyen szerződés megkötését a házasfelek sohasem mulasztják eL aminek két indító oka van: 1. a minél magasabb Mahre kikötése a házasfelek előkelőségének, társadalmi helyzetének bizonyítéka. 2. A Mahre kikötése a házasságnak bizonyos stabilitást ad: a férjnek ugyanis a ptk. szerint módjában van a feleségét bármikor egyoldalúkig repudiálni (az ú. n. Talaghe útján. 1133. §.). A repudiálás tényével azonban a Mahre feltétlenül esedékessé válik, éspedig amennyiben az elhalás már megvolt, a Mahre teljes összege, ha pedig az elhálás még nem következett be, annak fele. így az esetek nagy számában épen a/ tartja vissza a férjet az asszony repudiálásától, hogy ezzel egyidejűleg fizetési kötelezettsége is esedékessé válnék, éjien ezért a leány szülei mindig ragaszkodnak a minél nagyobb Mahre szerződéses kikötéséhez. Az asszony egyébként az ú. n. ideiglenes házasságban (1097. §.) is jogot szerez a Mahre-ra és a rendes házasságra vonatkozó szabályok e tekintetben megfelelően itt is alkalmazást nyernek. Fejtegetéseink, amelyeikben a hitbér és a Mahre intézményeit tárgyaltuk, nem azt célozzák, hogy az így kimutatott hasonlóságokból az összehasonlítás keretét és az adatok bizon\ító erejét meghaladó következtetéseket vonjunk le: célunk csupán az volt, hogy a Mahre önmagában is érdekes intézményének ismertetése mellett rámutassunk arra a párhuzamra, amely közte és a hitbér között — de nem magának a házasságnak a két jogrendszerben való szabályozása között — kétségtelenül fennforog. Ez- a párhuzam részben a kétféle hitbér fejlődésében, részben pedig a szabályozás mikéntjében mutatkozik. Ami első sorban a fejlődést illeti, azt látjuk, hogy a Mahre. csakúgy, mint a Muntschatz és mint minden valószínűség szerint a hitbér is. a pretium puellae—ben bírják eredetüket. Ez a párhuzamos fejlődés azonban hosszabb életű a hitbér és a Mahre, mint a Muntschatz tekintetében. A Muntschatz már rég megszűnt élő jog intézmény lenni: a BGB. már nem ismeri: az Optk. két hason1 j intézményt ismer: a Morgengabe-t (1232. §.), amely azonban inkább a magyar jegyajándéknak felel meg s már egyáltalában nem tükrözi vissza az eredeti germánjogi Muntschatz lényeges vonásait. ígv megfizetése nem kötelezettsége a férjnek, csak szokásos kedveskedés a részéről; a másik intézmény a Widerlage (1230. §.), amely tisztán augmentatio dotis s a hitbérr' 1 rokon vonásokat nem mutat. Tekintettel arra, hogy az Optk. ' a már csak — Grosschmid szavaival élve — partravetett : <gszabályaiban áll fenn. azt kell mondanunk, hogy a Muntsofiatz