Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Hitbér és "Mahre"

528 lényeges tulajdonságai és előfeltételei a hitbérnek szerző szerint ebben a korban még nem voltak, nevezetesen hiányoztak még mindazok az ismérvek, amelyek Werbőczinél már a hitbér lényegét és meghatározását adják és amelyek a Hármaskönyv hitbérét a Muntschatz-töl már erősen megkülönböztetik. Werbőezi a hitbért igen szabatosan definiálja. A Hkv. I. rész 93. cím fejében ezt a meghatározást találjuk: „ .. ez a nőnek szüzessége elvesztéséért és az elhálásért férje javaibói adatik", ugyanezen cím 2. §-a szerint pedig: „...a hitbér... a törvényes házasságra lépett nőknek a házassági tartozás teljesítéséért a férjnek javaiból és jószágaiból járó jutalom, mely a férj állásának minéműsége szerint szokott adatni". A Hkv. hitbére már nem egyszerű pretium puellae, nem a házasságkötés puszta tényével keletkező kötelezettség; két újabb gondolat nyomul előtérbe, amely a vételár primitív gondolatát elhomályosítja, a hitbér ezentúl ellenérték: 1. propter deflorationem et concubitum (93. cím. fej.). 2. ob debitum matrimonii (u. o. 2. §.). A Werbőczi korabeli hitbér tehát már más, mint a geimánjogi Muntsehatz és az utóbbival azonosnak feltételezett árpádkori hitbér. s utóbbiaktól egy fokozatos fejlődés választja el. Ennek a fejlődésnek a kezdetén, ,.amikor a Brautkanf kora nem volt távol s emléke nem mosódott teljesen el. nem jöhetett számba más jogcím, s abban a mértékben, mint a fejlődés folyamán teljesen feledésbe merült a dos eredeti alapja, kerestek más jogcímet s meg is találták a kevésbbé lényeges vonások között".-'1 A hitbérnek most idézett és a magyar jogban valószínűleg végbement fejlődésével hasonló fejlődést mutat ugyanez az intézmény egy tőlünk igen messze eső jogrendszerben, az iráni jogban. A hitbér az iráni jogban „Mahre" vagy „Cédaghe'néven ismeretes, s az iráni jogba úgylátszik a VII. században került, az arai) hódítás nyomán. A preizlamikus arab jogban a Mahre még tisztán a menyasszony ára. melyet a vőlegény nem is a nőnek, hanem a nő atyjának fizet.3) Ez a koncepció megváltozik az Izlam befogadásával; a Korán szerint az asszony személy és adásvétel tárgyát nem képezheti. A vételár helyét újabb gondolat foglalja el, ezentúl a Mahre: „I'équivalent du profit tiré licitement par l'homme de „Fardje", ou l'organe sexnél de la femme",4) mások szerint egyszerűen: „la contre-partie du rapport, sexnél"."') A VII. században mohame-) Illés id. m. 13. old. 3) M. Morteza Hosseini-Téhérani: Le statut de la femme mariée en droit Schyite. Paris. 1935. 9. old. *) Hassan Emami: L'institution juridique du mahr (dot) en droit musulman du rite chiite. Lausanne, 1933. 13. old. •'',) Amirian: Le mouvement législatif en Iran, Paris, 1937. 28. old.