Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Magánvégrendelet - közvégrendelet

481 nyék között a szolgáltatott bizonyítékokat bárki hiteltérdemlőnek tekinthesse, mert ismétlem, a döntő lényegében az, hogy ténylegesen történt-e megtévesztés az örökhagyó személyében, vagy sem. Megállapíthatjuk tehát azt. hogy a közjegyzőre is ugyanazok a követelmények állnak, mint egyéb személyekre vonatkozólag, másrészt pedig azt. hogy amiről meggyőződést szerezhet bizonyos uton a közjegyző, ugyanarról ugyanoly módon meggyőződést szerezhet más személy is. Az igaz, hogy a közjegyző az előtte ismert tanukat, akik a végrendelkező személyazonosságát igazolják, feltétlenül a legnagyobb lelkiismeretességgel választja meg s azt nem is vitatom, hogy ugyanez a lelkiismeretesség követelendő meg más tanuktól is. Az pedig természetes, hogy a magánvégrendelet összes tanúinak, épp úgy mint községrendeletnél a közjegyző által alkalmazott tanuknak személyesen is meggyőződést kell szerezniök ugyanazokról a bizonyítékokról, melyeket az azonosság tekintetében a közjegyzői rend tartás 70. §-a szerint a közjegyző elfogadhat. Abból a körülményből tehát, hogy a közjegyző előtt készük közvégrendelet tekintetében az 1876. évi XVI. t.-c. nem hivatkozik a, törvény 2. és 3. §-aira. nem következik az. hogy kevesebb kelléket kívánt volna meg a törvényhozó, egyrészről, mert nyilvánvalóan éppen a közjegyző közhitelessége érdekében is meg kell kívánni a közjegyzőtől is a közjegyzői okirat tekintetében ugyanazt, mint másoktól a magánokirat tekintetében, másrészről, mert már volt intézkedés a korábban hozott közjegyzői rendtartásban arról, hogy a személyazonosságról meggyőződést kell szereznie a közjegyzőnek és hogy miként és hogy kik lehetnek a végrendeleti tanuk s mert ezek a kellékek megfeleltek a végrendeleti kellékekről szóló törvényben írt és a tanukról szóló rendelkezéseknek, nem volt szükséges a közjegyzői rendtartás egy részét emiatt hatályon kivül helyezni, hanem ele gendő volt arra hivatkozni. Az egyetlen eltérés a tanuk tekintetében a két törvényi rendelkezés között az. hogy a közjegyzői okirat tanúinál elegendő, ha azok 16. életévüket betöltötték, míg a magánvégrendelet tanúi csak oly személyek lehetnek, akik 18. életévüet betöltötték. Nem lehet tehát eltérést megállapítani a közvégrendelet és a magán végrendelet tanúi tekintetében, hanem éppen a közjegyzői rendtartás az. mely mint törvény hivatott útmutatást nyújtani atekintetben. hogy mikor bir a anu képességgel annak bizonyítására, hogy valakinek a személyében csalás, vagy tévedés nem történt, mert hiszen ami elegendő a közjegyző részére etekintetben. az elegendő kell, hogy legyen más részére is. Dr. Hirkó a közvégrendelet tanúira vonatkozólag több határozatra hivatkozik atekintetben, hogy ezeknek ..nem kell ké pességgel birniok a végrendelkező személyazonosságának igrazo lására." A hivatkozott határozatok közül a Polgári Jogi Hatá rozatok tárába 261. sz. a. felvett határozat akként szól, hogy .,a közvégrendeletek alaki kellékeit nem az 1876: XVI. t.-c.. hanem az 1874: XXXV. t.-c. szabályozván, a kir. közjegyző által Polgári Jog 1938. 9. szám. 3