Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Hatályban van-e még a nyugdíjátértékelési törvény?

434 rint ily esetben semmi jelentőséget nem tulajdonít annak a kérdésnek, hogy az elhalt ügyvéd fizetett-e szakadatlan 5 naptári éven át nyugdíjjárulékot, vagy legalább esedékessé vált-e az ügyvéd életében szakadatlan 5 évi nyugdíjjárulék? Az Ügyvédi Kamarai Közlönyben ismertetett jogeset elolvasása után főképpen az csábított megszólalásra, hogy a kifogásolandónak talált törvénymagyarázat az elbírált jogeset és jogkérdés körén túlterjedő jogelveket is érint. A dr. Oppler Emillel fölmerült vitánkat az elbírált jogesettől elvontan, kizárólag elvi alapon is elintézhetjük. Dr. Oppler Emil a kúriai törvénymagyarázat helyességének az igazolására fölsorakoztatja azokat az adatokat és meggondolásokat, amelyek a törvény megalkotásánál irányadóid szolgálhattak, egyúttal rámutat azokra a körülményekre, amelyek a törvény végrehajtása folyamán a Kúria álláspontját szükségszerűnek tüntetik föl. Kérdés tehát, hogy ezek az ellenérvek hatálytalanítják-e azokat az érveimet, amelyekkel a kúriai törvénymagyarázat ellen fölhozott kifogásaimat alátámasztottam ? Ami mindenekelőtt a várakozási idő kérdését illeti, enriets intézményessé vált jelentősége annyira kétségen fölül áll, hogy még a gyöngébbeknek kijáró kedvezés sem teszi szükségessé ;i figyelmeztetést, hogy ne hagyjuk figyelmen kivül. A bírói törvénymagyarázat bírálatánál a várakozási idő intézményét már amiatt sem hagyhattam figyelmen kivül. mert éppen arról volt szó. hogy az 5 év. vagyis a várakozási idő tartamát a naptár vagy a nyugdíjjárulékok mértékével kell-e mérni? A nyugdíjintézeteknél a várakozási idő intézménye nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a nyugdíjalap és a nyugdíjigények között a kellő arány kifejlődhessék és a jogosultságok val: n int a kötelezettségek egyensúlyba kerülhessenek és egyensúlyban maradhassanak. Az arány és egyensúly biztosítás i''a irányuló valószínűségi számítások összeütközésbe kerülnének a jog alapelveivel, ha a szolgáltatásokat és ellenszolgáltatásokat m in mérnék egyenlő mértékkel, nevezetesen ha a járulékfizetést már az év kezdetén tennék esedékessé, ellenben a járulékfizetésekkel kapcsolatos várakozási idő leteltét az év végére halasztanák. Ilyen részrehajlást a törvényhozóról föltételezni sem szabad. Az arány és egyensúly fölbomlásának az egyenlő elbánás sohasem lehet oka, hanem azt csak a valószínűségi számítás helytelensége vagy más hibák idézhetik elő. Még abban a ki zártnak tartható esetben is. ha ezen az nton el lehetne hárítani a nyugdíjalap túlterheltségének a veszélyét, nem volna helyes olyan törvénymagyarázat, amely a szolgáltatás értékelését az ellenszolgáltatással szemközt mostoha elbánásban részesíti. A nyugdíjjárulékok és a nyugdíjak egyensúlyának a biztosításáról a jog alapelveinek a sérelme nélkül is lehet gondoskodni és ez a gondoskodás természetesen törvényhozási föladat. A bíró en nek a föladatnak a megoldásához már amiatt sem nyúlhat hozzá, mert ezen az uton egyesek jogsérelme kikerülhetetlen. Csak a nyugdíjtörvény megalkotásánál vagy szükségessé vált módosí-