Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

408 zőkre tekintet nélkül is ki lehet fizetni, mert úgyis megelőzik őket. A kifizetés halogatása s a különtömegnek bírói letétbe helyezése azt eredményezi, hogy a kamatozatlan bírói letétel által a külön kielégítési! jogú hitelezők kielégítési alapja csökken, mert a tömeghitelezők igénye az időközi kamatokkal emelkedik. E kérdést ily módon tőrvényben kell szabályozni. A tömeghitelezők igényének az egyes tömegek közötti arányosítását az teszi nehézzé, hogy a tömeg egyes részei nem egyszerre értékesíttetnek s kerülnek felosztás alá, tehát az előbb értékesített vagyonnál nem lehet tudni, hogy az az egész csődtömegnek hányadrészét képezi. A leltári bécsérték szerinti arányosítás nem helyes, hiszen a becslés nem tökéletes s az egyes vagyontárgyak (ingatlanok) nem is becsültetnek a leltározásnál, másrészt a követelések legnagyobb része nem folyik be. Kell tehát, hogy a tényleg befolyó vételárak szolgáljanak irányadóul az arányosításnál. A legmegfelelőbb lenne megvárni az egész csődtömeg értékesítését s csak azután eszközölni az arányosítást. Ezt azonban sokszor nem lehet keresztülvinni, mert igen nagy károkat okozna (kamatveszteség stb.). Ily esetre akként kellene rendelkezni, hogy a csődbíróság belátásától függjön, miszerint az arányosítást azonnal eszközli-e, vagy felfüggeszti az egész vagyon értékesítéséig, vagy feltételesen arányosít, amikor csak a kétségtelen tételeket lehet kifizetni. Kétségtelenül helyes jogszabály az, hogy az egyes különtömegeket csak azok a tömegtartozások és költségek terhelik, amelyek arra a tömegre vonatkoznak. Sok esetben azonban igen nehéz annak elbírálása, hogy az ily igény melyik tömeget terheli. Az 0. H. E. kényszeregyességi költségével kapcsolatban ismételten kimondotta a Felsőbíróság, hogy pl. ingatlan különtömeget nem terheli, mert nem igazolta, hogy tevékenysége e vagyonrészre is kiterjedt. E rendelkezés méltánytalan, mert a díj és költség megállapításánál az adós egész vagyonának, tehát az ingatlannak értéke is figyelembe vétetett, tehát kell, hogy a díj arányos része az ingatlant is terhelje, ha azzal az 0. H. E. külön nem is foglalkozott. Felmerült vita atekintetben is. hogy valamely kereskedelmi alkalmazott illetményigénye terheli-e azt a különtömeget, amelyre tevékenysége nem terjedt ki? Pl. egy kereskedő került cs;dbe s tulajdonát képezi az üzlet és gyár, másrészt lakóház, — vagy a közadósnak gyári és mezőgazdasági ingatlana van, akkor az egyik fajta vagyontárggyal foglalkozó alkalmazott csk e vagyonrészből kaphat kielégítést? vagy a közadósnak több üzlete van külön-külön alkalmazottakkal és központi irodával, úgy az alkalmazottak igénye melyik vagyontömeget terheli? E kérdést csak a szóbanforgó csődre vonatkozóan, az összes körülmények figyelembevételével lehet eldönteni s így a csődbíróságra kell bízni annak elbírálását. Legfeljebb irányadó elveket le-