Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről
405 Célszerű és méltányos-e az új helyzet? Szerintem nem s így ezen feltétlenül változtatni kell. Mert nézzük csak, hogy mi indokolja azt, hogy a) a tömegtartozások nagy száma miatt igen sok esetben a tömeggondnok bizonytalanságban legyen afelől, hogy ő a legszükségesebb készkiadásait és minimális díját megkapja-e? b) a kereskedősegédek és kereskedelmi és ipari vállalatok tisztviselői a felmondási időre járó és végkielégítési járandóságukat tömegtartozásként kapják meg, míg a magánalkalmazottak, ipari munkások ily igényt nem támaszthatnak, vagy ha van ily igényük, úgy csak I. o. követelést képez? c) a 4600/1933. M. E. rendelet 35. §-a alá eső kereskedelmi társaságok stb. alkalmazottai csak a felmondási időre eső s e részben is csak korlátolt illetményeiket igényelhetik tömegtartozásokként, míg más alkalmazottaknál korlát nincs szabva s a végkielégítés is tömegtartozást képez? f/ja csődönkívüli kényszeregyességi eljárás alatti jogcselekményekből eredő követelések tömegtartozást képeznek, holott más hitelezők igénye régibb keletű? Véleményem szerint az összes — kereskedelmi, ipari, magános gazdasági — alkalmazottakat egységesen kellene elbírálni. ki kellene mondani, hogy tömegtartozásként az összes alkalmazottaknak csak a felmondási időre járó illetménye sorozható, — tisztázni kellene, hogy mikori felmondással kapcsolatos felmondási időre eső illetmény képez tömegtartozást és pedig akként, hogy csak pl. a csődnyitáskor. vagy azt bizonyos idővel (pl. 6 hónappal) megelőzőleg eszközölt felmondás vehető figyelembe, amely idő a csődöt közvetlenül megelőzőleg folyt kényszeregyességi eljárás esetén az ezen eljárás megindításának napjától számítandó. — ki kellene mondani, hogy csak korlátolt (pl. legfeljebb 6 hónapos) felmondási idő és korlátozott összegű (pl. havi 400 P) illetmény igényelhető tömegtartozásként, míg a többi I. osztályii igény, szabályozni kellene a cégtulajdonos, az ügyvezetők, az igazgatósági tagok s általában mindazok tömegtartozási igényét, akik a kereskedelmi céget stb. vezették s így a fizetésképtelenségről és vagyoni passzivitásról tudtak, vagy tudhattak, illetve akiknek tevékenységével e körülmények összefüggésbe hozhatók, igényüket innen ki kellene zárni. Semmi sem indokolja ugyanis azt, hogy az egyes alkalmazottak között különbség tétessék. — méltánytalan, hogy az alkalmazottak néha aránytalanul magas összegű illetmény után kaphassanak felmondási igényt s esetleg olyanok is tömeghitelezőként léphessenek fel, akiknek ténykedésére a fizetésképtelenség visszavezethető. A gyakorlatban igen nehéz a Cs. T. 170. §-ában foglalt rendelkezést betartani és ellenőrizni. Itt több kérdés merül fel és pedig:
