Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Emlékkönyv

376 líti. A régi törvény mellett tehát semmi kétség, hogy az ügylet érvénytelensége végrehajtás megszüntetési per alapjául szolgálhat. Dogmatikusan: a végrehajthatóság törvényes előfeltételei közé közjegyzői okirat alapján vezetett végrehajtás esetén az okiratba foglalt ügylet érvényessége is beletartozik. A hatályonkívül helyezett törvény tehát így tovább él, mint az új törvényi rendelkezés értelmezési eszköze. Ennek a pár sornak a megírása után jelent meg a „Magyar Jogászegyleti Értekezések" Szent István Emlékév ünnepi száma, amely közli a Jogászegylet esztergomi díszülésén elhangzott felszólalásokat és előadásokat, Dr. Stolpa József államtitkár: „Mi van ma hatályban Szent Isván törvényeiből"? címen tartott előadásában a téma által inspiráltán ugyancsak utal Vladár elődására és Grosschmidnak Vladár által is idézett „Jogszabálytania fejtegetéseire. B. S. IRODALOM. Emlékkönyv Szladits Károly egyetemi tanárságának 30 éves jubileuma alkalmából. A modern magyar magánjog három nagymesterének: Grosschmidnak, Szászy-Schwarznsik és Szladitsnak tanítványaihoz való viszonya teljesen eltérően alakult. Grosschmid: hófedte alpesi hegycsúcs, mely a maga fenséges távolából is gyönyörködtetően, de egyszersmind nyomasztóan hat és megközelítéséhez csak a legbátrabbak mernek hozzáfogni. (Hogy ez a hasonlat nem mindenben találó, azt — velem együtt — tanúsíthatják azok, akik emlékeznek arra, hogy a Mester előadása alatt mennyire figyelte a hallgatóiban keltett visszhangot és mennyire reagált kedvenc tanítványainak egy-egy félhalkan elejtett megjegyzésére: jól emlékezünk még sokan az órautáni tiz-tizenöt perces vitákra is a katedra körül.) Szászy-Schwarz egyik úttörője volt a budapesti egyetemen a szemináriumok intézményének. Szemináriuma teljesen megütötte a külföldi nagy egyetemek hasonló intézményeinek nívóját. Talán nem is a Professzor maga, hanem a hallgatók támasztottak oly magas követelményeket önmaguk iránt, hogy ezért, meg a szeminárium pár éves fennállása folytán az nem tudott maradandóbb hatást gyakorolni jogéletünkre. Ugyanebben az időben, midőn a magyar jognak ez a két gigásza tanított a budapesti egyetemen, majdnem kötelezővé vált minden hallgatóra, aki civilistának készült, hogy beiratkozzék az akkori fiatal docensnek, Szladits Károlynak magánjogi praktikumára. A praktikum később szemináriummá fejlődött; a fiatal joghallgató, akinek érdeklődését apró, sokszor a napilapokból