Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Beruházási hozzájárulás és adóamnestia

3ö7 címvédelmet ingyenes jogügyletnek is a második, visszterhes jogügylettel szemben. * A haszonélvezetre jogosult lemondása mint magának az adósnak önkényes egyoldalú cselekménye nem szűnteti meg a jelzálogos hitelezőnek a haszonélvezetre már megszerzett jelzálogjogát, úgy hogy a jelzálogot szerzett hitelezővel szemben a lemondás csak attól az időtől kezdve lehet joghatályos, amely időpontban a haszonélvezet megszűnése lemondás nélkül egyéb törvényes okokból áll majd be. (Pk. V. 1080/1938.). * Ha a felperesnő aktszerű vagy Őt kombinéban ábrázoló fényképének közzétételét csak meghatározott módon (pl. külföldi lapokban vagy valamely meghatározott hirdetésen) engedte meg, szerzői jog bitorlásának minősül, ha a fényképeket más módon (pl. a csak külföldre szánt fényképeket belföldi lapban, a csak hirdetésre szánt fényképet egy budapesti üzlet kirakatában) is közzéteszik. (P. I. 1593/1938., P. I. 1323/1938.). Az utóbb említett döntés szerint a lapokban elkövetett szerzői jogbitorlásért személyesen felelősek a lapok felelős szerkesztői is, ha a hivatásukkal járó képzettségüknél fogva az eset körülményeiből következtethetően a tőlük megkívánható gondosság kifejtése mellett észlelniük kellett, hogy a közlemény bitorlást tartalmaz, úgyszintén fényképek közzétételénél akkor is, ha nem gondoskodnak megfelelő módon annak megakadályozásáról, hogy a lapban fényképek az ábrázolt személyek beleegyezése nélkül személyiségi jogaikat sértő módon megjelenhessenek. Fokozottan áll ez oly fényképek tekintetében, amelyeknek nyilvánosságra hozása a fényképen ábrázoltra nézve bántó lehet. * Minthogy a semmisség a törvény erejénél fogva hat és azt a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni, nem jogszabálysértő, ha a bíróság azt az ingatlanvételi jogügyletet, amelynek érvénytelenítését megtévesztés címén kérik, a kellő írásbafoglalás hiánya miatt nyilvánítja semmisnek (P. V. 5052/1937.). * A szorult anyagi liclyzet magában véve nem olyan körülmény, amely a kényszer fennforgásának megállapítására alapul szolgálhatna. Azon az alapon sem lehet megtámadni az egyességet, hogy az ügyleti ellenfél azt megelőzőleg biztosítási végrehajtást foganatosított és szoros zárt alkalmazott, továbbá, hogy az egyességben védeni igyekezett a végrehajtással és zárlattal biztosított érdekét. Sőt egymagában az a körülmény, hogy az egyesség kötésében az állítólag kényszerített fél ügyvédje is közreműködött, kizárja annak a feltételezését, hogy az egyességkötő fél akkor, midőn az egyességhez hozzájárult, szabad elhatározásától meg volt fosztva (P. VII. 1456/1938.). '