Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Tallózások a kényszeregyesség mezején

17 járás megindítása előtt, vagy után teljesített fizetéseik megfelelő hányadának megtérítését követelheti annyiban, amennyiben őt az adóssal szemben visszkereseti jog illeti. Sőt a kezesnek jogában áll oly fizetés tekintetében, amelyre felelőssége alapján esetleg csak a jövőben lenne kötelezve, követelését az egyességi eljárás során arra az esetre bejelenteni, ha a hitelező a követelést az eljárás során nem érvényesítené. Figyelmen kívül maradt az 59. §. (2) bekezdése, amely szerint, ha az adós helyett kifizetett tartozásért a fizető javára visszkereseti követelés keletkezik, a kifizetett követelést megillető előnyös kielégítés joga a visszkereseti követelésre is kitérterjed. Figyelmen kívül maradt végül az egyesség anyagi joghatályára vonatkozó 92. §. rendelkezéseinek az a helyes értelmezése, amely szerint az adós az egyességben vállalt kötelezettségeket együttesen a hitelezők, a kezesek, vagy egyéb visszkereseti jogosultak teljes kiegyenlítésére köteles teljesíteni. A visszkereseti jogosultaknak jogai nem konfiskálihatók. Ilyen rendelkezés a Ke. rendeletben sehol síncsen. A hivatkozott 58. és 59. §-ok ép ellenkezően intézkednek. Mindezzel a Kúria döntése nem számol. Ha 50%-os kényszeregyességet kötő és 1.000.— pengővel tartozó adós az 500.— pengőt hitelezőjének megfizette és utóbbi az 1.000.— pengő erejéig készfizetői kezességet vállaló kezestől a további 500.— pengőt behajtja, a kezesnek visszkereseti igénye az adós ellen már nincs. Ő épúgy veszít a kényszeregyesség folytán 500.— pengőt, mintha a hitelező először őtőle hajtotta volna be a teljes 1.000.— pengőt és azután ő érvényesítette volna az adós ellen visszkereseti igényét, amikor is az 50%-os quóta alapján csupán 500.— P járna neki az adóstól. Az anyagi jogok terjedelme és érvényesíthetősége szempontjából nem lehet jelentősége annak, hogy ki és milyen sorrendben érvényesíti igényeit, vagy teljesít. Az előbbemlített esetre a Kúria álláspontja helyes. És ugyanezen esetre helyes csupán dr. Beck Salamonnak a Pester Lloyd 1937, december 18.-i számában kifejtett véleménye. De ha a konkrét esetben a kezesség csak 500.— pengő öszszegig terjedt, vájjon akkor is követelheti-e a hitelező az adóstól az 50% fejében az 500,— pengőt és a kezestől az 50% -os quótából még hiányzó további 500.—< pengőt? Vagyis közömbös-e, hogy a kezesség csupán 500.— P erejéig áll fenn, avagy az egész 1.000.— pengős tartozás erejéig? Ha a kezes ez esetben is 5001.— pengőt veszít, gyakorlatilag elvesztette visszkereseti jogát, holott az 58. §. szerint az kifejezetten fennmarad részére. Dr. György Ernőnek a Pester Lloyd 1938. január l.-i számában megjelent cikkében kifejtett áláspontját tartjuk a fenti kérdésben helyesnek a Kúria álláspontjával szemben, Mert a fenPolgári Jog 1938. 1. sz. 2