Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat kérdéséhez

323 nak hivatva, hanem közreműködésük az ügyletnek érvényességi kelléke. (Kelemen: Institutiones III. 325. Kern; 330. Zalán: A végintézkedések kellékei 143. — C. I. 5467 1935., C. I. 5077 1934. stb.) Mielőtt azonban a tanúk tanúzási képességeinek ismertetésébe bocsátkoznánk, meg kell különböztetnünk a közvégrendeletet a magánvégrendelettől. A közvégrendelet tanóinak nem kell képességgel bírniok a végrendelkező személyazonosságának igazolására. (1874: XXXV. t.-c. 70. §., 1891/1912. M. d. VII. 4., 5809/1912. M. d. VII. 170. P. H. T. 261. stb.) Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a közvégrendeletnél közreműködő ikir. közjegyző, illetve hiteles személy lényegében nem más, mint minősített közhitelességű tanú. A kérdést tehát akként is fel lehet fogni, hogy a közvégrendelet alkotásához szükséges egy közhitelességű tanú -|- két egyszerű tanú jelenléte, akik közül elegendő, hogyha a közhitelességű tanú személyében van csak meg a képesség arra vonatkozóan, hogy a végrendelkező személyében csalás, vagy tévedés nem történt. (Igaz ugyan az is, hogy ennek hiánya a végrendeletet nem teszi érvénytelenné. Zalán: 161.) A magánvégrendeleteknél azonban a végrendelet tanúi nemcsak bizonyítják a végrendelkezés lefolyását, közreműködésük nem csupán oly alakszerűség, mely a végrendelet érvényességi kellékei közé tartozik, hanem a végrendelet tanúi egyben azonossági tanúk is. Visszatérve tehát azokra a képességekre, melyek a végrendeleti tanúknak rendelkezniük kell, megállapíthatjuk, hogy a jogtudomány e képességeket negatív oldalukról fogta fel, és azokat két főcsoportra osztotta. Minden végrendelet tanúsítására alkalmatlan állapotot (mint észlelési képességek hiánya) abszolút, a konkrét esetben tanúzásra alkalmatlan állapotot (Almásy I. szerint ilyenek a magánvégrendelet tanúja a végrendelkezőt nem ismeri, a végrendelet nyelvében járatlan, stb.) relatív képtelenségnek tekinti. Relatíve képtelen tehát a tanú a magánvégrendeletnél közreműködni, ha hiányzik belőle a képesség annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás, vagy tévedés nem történt. (A V. T. képviselőházi tárgyalásakor különböző jogrendszerekre való hivatkozással oly indítvány is elhangzott, hogy ez a képesség nem lehet más, mint a személyes ismeretség. Az igazságügyminiszter felszólalása után azonban a parlament ezt az indítványt elutasította, és így került a törvénytárba a V. T. 3. §-a, mely szerint: ,,a tanúknak annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, képességgel bírniok kell".) 4*