Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Tulajdonközösség megszüntetése bírói árverás útján

311 tésére alkalmatlan, Kb. másíélévtizeden át uralkodott ez a gyakorlat és nem régen jelent meg a kir. Kúria V. 4316/1937. sz. határozata, mely az eddigi gyakorlat tekintetében kimondja, hogy az egész általánosságban már fenn nem tartható. Visszapillantást vetve az eddigi gyakorlatra, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a tulajdonközösség megszüntetése a jogszabály, amely alól csak kivételként jelentkezik az alkalmatlan idő. Ezt bíróságaink azzal indokolták, hogy az ingatlanok értékének változásai és a pénzszűke mellett bizonytalan, hogy kifejlődhetik-e oly egészséges verseny, mely biztosítja azt, hogy az ingatlan árverésen valódi értékének megfelelő árban eladható lesz-e s nyomós érvként emelte ki több határozat, hogy a tulajdonostárs esetleg lakás nélkül marad és kérdéses, hogy a vételárból alkalmas újabb belsőséget szerezhet-e. Későbbi határozatok a belsőségek értékének ingadozása mellett, azoknak a békebeli értéken alul való maradását emelik ki, sőt a C. V. 5977/1930. sz. határozat legfőbb okul azt hozza fel, hogy a jelenlegi idő, ,.mert a rendkívül súlyos gazdasági viszonyok között az ingatlanok értéke jelentékeny mérvben csökkent", nem alkalmas az ingatlanokra vonatkozó tulajdonközösség megszüntetésének árverés útján való eszközlésére. Az alkalmatlan idő tehát mint kivétel jelentkezett a szabály alól és e kivételben a gyakorlat újabb kivételként termelte ki azokat az eseteket, amikor az általános szabály érvényesülhetett. Ilyennek tekintette a gyakorlat azt az esetet, mikor a tulajdonostárs tűrhetetlen magatartása miatt az ingatlan pusztulásnak volt kitéve, vagy a felek egyáltalában nem voltak abban a vagyoni helyzetben, hogy a karbantartási költséget fedezhessék és így az ingatlan pusztulásnak volt kitéve, vagy ez amiatt fenyegetett, mert a felek engesztelhetetlen gyűlöletben voltak és emiatt a tartozás kérdésében megegyezni nem tudtak. Ezen kivételek köre azonban igen szűk mértékben fejlődött csak ki, amit mutat az, hogy több határozat szerint nem tekinthető alkalmatlan időben a tulajdonközösség megszüntetésére megfelelő oknak az pl., hogy a ház rozoga állapotban van és az tatarozásra szorul, vagy hogy a kérelmező napszámból tartja fenn magát idegenben, vagy hogy beteges és életviszonyai megjavítása végett lenne szüksége házrészének egyenértékére, sem az, hogy a tulajdonostárs az egész ingatfant, tehát a kérelmező jutalékát is kihasználván, jogtalan vagyoni előnyt élvez, mert a tulajdonostárs közös birtokbabocsájtásra, vagy az elvont hasznok megtérítésére perrel szorítható. A fentiek szerint kb. másfél évtizede kifejlődött és kivételes, gazdasági viszonyokra támaszkodó joggyakorlat megszüntetése a fent idézett határozat alapján remélhető. Ez az 1938 január 26.-án hozott határozat az elbírált esetben a tulajdonközösségei a peres felek által kérhet*") bírói árverés utján azzal a feltétellel szünteti meg. hogy az ingatlan a bírói árverésen az ítéletben meghatározott vételáron alul nem adható el. (Hasonló ehhez a C. V. 409/1929. sz. határozat, mely a tulajdonközösséírnek alperesek tűrhetetlen magatartása miatt való megszüntetését