Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Védett kisbirtok teherrendezésének gyors lebonyolítására irányuló tervezet

304 „Az örökbefogadási szerződés családjogi kapcsolatot léte­sít, épen ezért annak bírói felbontása csak ki tagiadási ok fenn­forgása esetében foglalhat helyet, vagy iákkor, ha a szerződő fe­lek valamelyike olyan súlyos beszámítás alá eső vétkes maga­tartást tanúsít, amely mellett az örökbefogadási viszony fenn­tartása a másik félre elviselhetetlenné válik." Ez az Ítélet (P. III. 5898 1937.) is szövegezésének absztraháló voltával kelt első­sorban figyelmet. Az adott esetben a Kúria azt a körülményt, hogy a sértő kifejezések mintegy két évvel a kereset indítása előtt hangzottak el, továbbá azt, hogy a sértés családi viszályok által keltett felindulásban hangzott el, olyannak minősítette, mint amely a vétkességet és az ahhoz fűződő konzekvenciákat elenyészteti. * A békítő közeledés kötelessége nemcsak a jogos ok nélkül elhagyó házastársat, hanem azt ia házastársat is terheli, aki a másikat szándékos cselekményével vagy magatartásával a közös lakás állandó jellegű elhagyására és ezzel a házassági életközös­ség megszakítására kényszerítette (P. III. 5601/1937.). Békítő közeledésnek nem tekinthető véletlen találkozásnál odavetett kérdés (P. Ilii. 5293/1937.), Ez a jogelv sem új; a Kúria teljesen kidolgozta annak a módját, hogyan tartozik a különélésben vét­kes fél a másikat kiengesztelni és annak megingott bizalmát helyreállítani. A házasfél még a tanúzás alóli mentesség jogának gyakor­lásánál is tekintettel tartozik lenni a másik házasfélre és beha­tóan kell mérlegelnie a mentesség igénybevétele mellett és ellen szóló szempontokat. A P. ILIL 4315/1937. sz. ítélet szerint a fele­ségnek nem kellett a mentességi joggal élnie, ha tanúvallomá­sától annak a papi személynek a szavahihetősége függ, aki a házasfelek közt békítőként lépett fel és akit ebbeli ténykedése miatt a másik fél feljelentett. * Az oly elengedő szerződés, amelyet a hitelező nem vala­mennyi egyetemleges adóssal, hanem csak egy részükkel köt, a többi adós kötelezettségét csak abban az esetben szünteti meg, ha ilyen szándékkal kötötték (P. VII. 1466/1938.). * Több kötelem alapján egynemű szolgáltatásokra kötelezett adósnak oly szolgáltatását, amely nem fedezi a hitelező irányá­ban fennálló minden tartozását, más megállapodás hiányában arra a tartozásra kell számítani, amelyre az adós felismerhetően szánta (P. V. 351/1938.). Joggyakorlatunkban több szabály (első­sorban a legterhesebb tartozásra, vagy elsősorban járulékokra kell fordítani a részteljesítést) konkurrál az imént kimondott

Next

/
Thumbnails
Contents