Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 6. szám - Védett kisbirtok teherrendezésének gyors lebonyolítására irányuló tervezet
293 lözhetö annak a kiderítése sem, hogy miért akarta ezt így a törvényhozó és főképen, hogy miért kellett ezt, a jog alapelveinek megfelelően, így akarnia. Ebben a tekintetben a kérdéses bírói ítélet nem tartalmaz megnyugtató magyarázatot. Nincs szó ezúttal olyan esetről, amelyben a törvényhozó hibás vagy hiányos elgondolásai bírói helyesbítésre vagy kiegészítésre szorulnak, hanem a helyes törvénymagyarázat céljának a megvalósítása a jelen esetben már akkor sem hagyna kívánni valót hátra, ha arról kapunk megnyugtató magyarázatot, hogy miért kellett a törvényhozásnak azt akarnia, amit a törvényben elrendelt. Az idézett törvényben említett 5 évi időtartam kiszámításánál mindenekelőtt azzal kell tisztába jönni, hogy mit ért a törvény esztendő alatt. Tudjuk, hogy az év, az esztendő nem mindig jelent 365 napot, 12 hónapot, vagy 52 hetet, mert nemcsak a közönséges beszédben, hanem a hivatalos nyelvhasználatban is az év különböző időtartamok megjelölésére szolgálhat. Pl. a gazdasági év a termés beszedésével, az iskolaév a bizonyítványok kiosztásával akkor is véget ér, ha nem töltötte be a naptári év tartamát. A nyugdíjalap főképen azokból a pénzbeli hozzájárulásokból alakul, amelyeket a tagok évről-évre befizetni kötelesek. Eszerint a nyugdíjjogosultság és a járulékfizetési kötelezettség egymásnak létföltételeiként szerepelnek és a nyugdíjigény a járulékfizetési kötelezettséghez és ennek a mértékéhez igazodik. A nyugdíjigénynek a járulékfizetéstől való függősége döntő súlyt ruház a nyugdíjjogosultság megállapítása tekintetében arra a kérdésre, hogy mekkora volt a nyugdíjjárulékok fizetésére vonatkozó kötelezettség fönnállásának az időtartama. A törvénynek az évi nyugdíjjárulékokra vonatkozó intézkedései nem hagynak fönn kétséget az iránt, hogy az évi nyugdíjjárulékok fizetésének a kötelezettsége a naptári év első napján már bekövetkezik és ennek az évnek a letelte előtt a következő évi járulék életbelépésére nem kerülhet sor. Az év folyamán keletkezett kamarai tagság a keletkezés időpontjában azonnal maga után vonja az illető évi nyugdíjjárulék egész összege erejéig a fizetési kötelezettséget, tehát az év utolsó napján keletkezett tagság is egész évi nyugdíjjárulék fizetésére kötelez, és az évi nyugdíjjárulékot arra az évre is egészen kell megfizetni, amelyben a tagság az év letelte előtt szűnt meg. Mi sem természetesebb teliát, mint az, hogy ha az egész évi nyugdíjjárulék a csonka évekre is jár, ezeket az esztendőket nemcsak a járulékfizetési kötelezettség tekintetében, hanem a nyugdíjjogosultságra nézve is egészeknek kell tekinteni. Ahol az év egy része a szolgáltatás szempontjából egésznek számít, ott az ellenszolgáltatás megállapításánál sem szabad más mértéket alkalmazni. A nyugdíjalap teljesítőképességét és a nyugdíjjogosultságot az időmúlás nem önállóan, hanem csak az évi nyugdíjjárulékokkal kapcsolatban élteti és növeli. Ennélfogva nyilvánvaló, "hogy a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időtartam mérésénél .annyi esztendőt kell elteltnek tekinteni, ahány évi járulékfizetés