Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Két kérdés a ranghellyel való rendelkezés körül

276 törlést rendelő résszel. El sem képzelhető más megoldás, minthogy a támadása sikere esetén nemcsak a végzés támadott részét, hanem az egész végzést — benne a meg nem támadott törlő rendelkezést is — megváltoztatja a felfolyamodási fórum. Az elméleti elkülönítés ellenére újból az együttesség jut szerephez; egyik fél sem gondolta a törlés foganatosítását úgy, hogy a törlés akkor is megtörténjék, ha a hitelező a törölt jelzálogjog helyére a kérelmezett új jelzálogjogot meg nem kaphatja. Ha az ügylet ítéleti érvénytelenné nyilvánítása esetén bírói gyakorlatunk szerint a kereseti kérelmi korlátokra tekintet nélkül az in integrum restitutio hivatalból eszközlendő, úgy a mi esetünkben a nem támadott törlést rendelő rész tekintetében is eszközlendő, vagyis a törlés is restituálandó lesz. Az átváltoztatást rendelő végzés kettőségéből, két részre való szakításából a támadásnak az egyik rész ellen irányultságából levonható oly következés, hogy a törlés marad, noha az új jelzálogjog megdől — oly eredmény volna, amelytől a mi bírói gyakorlatunk régesrégen távol áll és elkerül. II. Haszonélvezetre bekebelezett jelzálogjog- és ranghellyel rendelkezés. Ha a fentiekben azt láttuk, hogy a Kúria a ranghely rendelkezésről való lemondás esetén ennek hatályát kiterjeszti a jelzálogjog átváltoztatására is — amit nem tartunk elvi általánosságban helyesnek, most egy más vonatkozásban a ranghellyel való rendelkezés jogának a törvényben megadott (inkább: a törvényből folyni látszó) szélesebb terjedelmét korlátolni kívánjuk. A törvény a rendelkezés jogát a jelzálogjog megszűnése és erről való lemondás esetére adja meg — anélkül, hogy a jelzálogjogok között bármiféle különbséget tenne. Nevezetesen nincs különbség a törvényben az ingatlan állagára — vagy a haszonélvezetre, más szövegezésbe az inagtlantulajdonos és a haszonélvező ellen bekebelezett jelzálogjog között. Ily különbséget nem lehet bennrejlőnek tekinteni a törvény azon szövegezésében, amely a ranghellyel való rendelkezés jogát a jelzálogtárgy tulajdonosának juttatja. A törvény 18. §-a a „jelzálogtulajdonosáról" a 19. §. egyszerűen ,,tulajdonos"-ról beszél — de érthető okból, hogy a törvény az ingatlant, mint jelzálogtárgyat tekinti alapul és az ingatlanra bekebelezett jelzálogjogot veszi a sza1 bályozás alapjául. A törvény 5. §. 2. bekezdése szerint: ,,az ilyen (haszonélvezetre, ingatlant terhelő jogra bekebelezett) jelzálogra az ingatlant terhelő jelzálog szabályait kell alkalmazni, amennyiben abból, hogy a jelzálog tárgya jelzálogos követelés vagy ingatlant terhelő dologi jog, más nem következik". A törvény maga is szolgáltat példát arra, hogy az ingatlant terhelő jelzálogra adott szabályt kiterjeszti a követelést terhelő jelzálog-