Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Dr. Rudolf Lóránt: A forgatmány

269 ben. Ezek közül kiemeljük a részteljesítés és a chikan kérdéseiről szóló fejtegetéseket. A könyv III. része a jóhiszeműség szerepét az egyes jogviszonyokra szerződéstípusok szerint tárgyalja. Ez a rendszerezés szükségszerűen ismétléseket von maga után, mert az általános részben tárgyalt esetek és témák most az egyes jogügyletek tárgyalása kapcsán visszatérnek. Viszont ez a beosztás a könyvet alkalmilag segédeszközül használó gyakorlati ember számára a könnyebb tájékozódást nyűjtja, a keresett téma könnyebb, gyorsabb fellelését eredményezi. Kelemen könyve ügy az irodalom, mint a bírói gyakorlat teljes ismeretéről ad számot; itt-ott az irodalmi hatás erősen érezhető és az önállóság ezzel járó alacsonyabb fokára tekintet nélkül is — ami részben iaz önállóságra kevesebb alkalmat szolgáltató téma következése is — a munka mindenképen elismerést érdemel. B. S. Dr. Rudolf Lóránt: A forgatmány. A szerző, aki a váltójog dogmatikájához ,,A váltóadós védekezése" című tanulmányával már érdekes adalékkal járult hozzá, ezúttal tágabb körre kiterjedő kérdés dogmatikai feldolgozására vállalkozott. Ezt a vállalkozását szerencsésnek tartom, nemcsak azért, mert alkalmat nyűjt számos, az irodalomban eddig vitás kérdésnek alapos megvilágítására és többhelyütt ügyes megoldására, hanem főleg azért, mert a forgatmány intézményében, mely az értékpapírok jogának nyilván legjelentősebb eleme, olyan matériát volt alkalma feldolgoznia, amelynek minden részletkérdése a gazdasági életben mutatkozó dynamikus kihatásainál fogva a legnagyobb figyelemre tarthat igényt. Szerző a forgatható értékpapírokra és azok átruházására vonatkozó általános tanok ismertetése után, munkájának második fejezetében részletesen foglalkozik elsősorban a váltóforgatmány szabályaival, és pedig külön a rendes váltóforgatmányra és a korlátolt hatályú váltóforgatmányokra vonatkozó elmélettel, jogszabályokkal és az azokhoz kapcsolódó bírói gyakorlattal. Minthogy itt a forgatmány értékpapírszerű átruházó, igazoló és kötelező hatásait részletesen — többhelyütt az uralkodó felfogással, részben meggyőző érvékkel, szembeszállva — ismerteti, a csekkforgatmány és a kereskedelmi jogi papírokon lévő forgatmány kérdéseivel kevésbbé részletesen kell foglalkoznia, így is azonban munkájának éppen ebben a részében nagyon figyelemreméltó megállapításokat találunk, különösen azokban a vizsgálódásokban, amelyeket a szerző a közraktári jegy és a névreszóló részvény forgatására vonatkozó szabályoknak szen-