Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám

240 vagyonbukottról van szó, „esetleg" az összes tartozások kiegyenlítésére van fedezet és a kényszeregyességi eljárásban is igénye van a közadósnak a tartására szükséges összeg szabad felhasználására. A 24.000 1929. I. M. számú rendelet csak a zárlati jövedelem felosztását szabályozza, de nem azt, hogy mi mentes a zárlat alól, mi nem kerül a felosztandó tömegbe. Nem foglalkozom külön az indokolás fenti érveivel, mert a határozat anyagilag igazságos és méltányos. Szerény véleményem szerint elegendő lett volna a 34.000,1931. I. M. számú rendeletnek az előbb ismertetett analógiájával érvelni, mert bár ellenkező magyarázat is lehetséges, de a célszerűség és méltányosság szempontjai az értelmezésnél figyelembe veendő szempontok. Észrevételeim bizonyos jogszabálytani szempontokra vonatkoznak. Az indokolás olyan általános értelmezési kijelentéseket tartalmaz, melyeknek az eseten túlmenő jelentőséget lehet tulajdonítani. Tudom és magam is többízben kifejtettem jogszabálytani fejtegetések keretében, hogy nem lehet a gyakorlatban törvényhozás, jogalkotás és jogalkalmazás között éles határvonalat vonni. A jogalkalmazás az értelmezés eszközeivel az egyes eseti döntések útján való lassú szerves jogfejlesztés. Enélkül nincs is egészséges jogalkalmazás, bíráskodás. Az a bíráskodás, amely tisztán a törvény betűin rágódik életismeret és jogsugalom nélkül, elidegeníti a közönséget a jogtól, a jogszabályt az élet igazságától. Lehet vitatkozni arról, hogy az alkotmányunk szerint ma fenálló államhatalmak elválasztásának rendszere helyes-e vagy nem. Tény azonban, hogy alkotmányunk a bírói és törvényhozási hatalom elválasztásának alapján áll. A bírói jogalkalmazás jogfejlesztés, lassú szokásjogi törvényalkotás ugyan, de csak hatásában, öntudatlanul és nem célkitűzésként, tudatosan. Magam részéről megnyugtatóbbnak tartanám a magánjog területén bizonyos bírói döntvényjogalkotást, a szapora rendeleti jogalkotásnál. De a bírónak az a lelki beállítottsága, hogy őt a törvény köti és ő csak a jogot alkalmazza, igen fontos lélektani hatásokkal jár, megóvja a jogalkalmazást a szubjektív véleményektől, az egyéni világnézeteknek, a politikai felfogásnak a törvénykezésbe való behatolásától. Forma dat — ebben az esetben — esse rei. E talán túlságosan általános fejtegetések csak azért jutottak kifejezésre, mert a jogegységi határozat indokolása a végrehajtási mentességek tekintetében egy olyan értelmezési szabályt állít fel, amely akaratlanul messzemenő következtetésekre adhat alapot a jogalkalmazás terén, mely következtetéseket levonni a határozat nem akart. Ugyanis a határozat azt mondja, hogy a végrehajtási törvények nem merítik ki a végrehajtási mentességeket és így azok analógia útján kiterjeszthetők, mert nem olyan kivételes szabályok, ahol kiterjesztő értelmezésnek nincs helye.