Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám

238 A m. kír. Kúria jogegységi tanácsának 91. számú polgári döntvénye. A m. kír. Kúria jogegységi tanácsa kimondta, hogy „ingatlan haszonélvezetének (1881: LX. t.-c. 208. §-a) vagy a tulajdonost megillető hasznainaik (24.000 1929. I. M. számú rendelet 32. §^a) végrehajtási zár alá vétele esetén az érdekelt hitelezőik beleegyezése nélkül és a 34.000/1931. I. M. számú rendelet 6. §-ának esetén kívül is helye lehet annak, hogy a zárlati jövedelemnek meghatározott része a végrehajtást szenvedő és háznépe létfenntartási költségeinek fedezésére fordíttassák és ebből a célból a végrehajtási szenvedőnek rendelkezésére bocsáttassák. Ilyen intézkedést csak akkor lehet tenni, ha enélkül a végrehajtást szenvedőnek és háznépéneik a létfenntartása nem lenne biztosítva. A végirehajtást szenvedőnek az említett célból rendelkezésére bocsátandó összeget a bíróság ebben az esetben is az élet fenntartásához múlhatatlanul szükséges és a szokásos zárgondnoki díjak mértékét lényegesen meg nem haladó mértékre köteles korlátozni." A jogegységi határozat indokolása ismerteti azokat az ellentétes bírói döntéseket, melyek a jogegységi kérdés felvetésére okot adtak. Először azokat a határozatokat sorolja fel, melyek lényegileg a jogegységi döntés értelmében oldották meg a jogvitát, majd azokat a bírói végzéseket, melyek ellenkezőleg, megtagadták >a jogegységi határozatban körülírt esetben a végrehajtást szenvedő ós családja részére a zárlati jövedelemből a tartás céljára szükséges készpénz, illetve természetbeni járandóság kiadását. A jogegységi határozattal egyező bírói döntések indokolása igen tarka képet mutat. Látszik, hogy a bíróságok keresik értelmezési tevékenységük keretében azt a törvényen alapuló megoldást, mely emberiességi és társadalmi szempontból a végrehajtás szenvedő és családjának eltartását lehetővé teszi. Egyes döntések egyszerűen a bírói gyakorlatban kialakult jogszabályra hivatkoznak. Másik döntés hivatkozik arra, hogy elutasító döntés esetében a végrehajtást szenvedő és családjának megélhetése nem lenne biztosítva, mivel pedig a végrehajtási törvény is szab „a végrehajtási szenvedő megélhetése céljából bizonyos végrehajtási mentességeket" és ,,módot arra arra", hogy bizonyos öszszegek a foglalás alól mentesek maradjanak, a bíróság a tartási kérelmet „jogszerűnek és méltányosnak" találta. Az összeget az 1908: XLI. t.-c. 12. §-a (munkabér mentessége) analógiájára napi öt pengőben állapította meg. A kifejezések mutatják, hogy ez a döntés a törvény általános szelleméből és a méltányosságból fakadt és nem a törvény szigorú értelmezéséből a bíró az emberiességi és méltányossági tekintetek nyomása alatt új men-