Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Megjegyzések a tisztességtelen verseny joggyakorlatához

221 törvény — ilyenek nem is voltak. Másodsorban a márkacikkek, valamint a hozzáfüződö érdek megvédése, így az eladási árak megvédése is távolról sem egyetemes érdeke valamely szakmának, — 1. fent (1) — csupán egyéni és sajátos érdeke fűződik hozzá a bejelentő vállalatnak. Különleges jogforrás, a kormányzatnál bemutatott írásos megállapodás (reverzális) teremtvén meg ezt a korlátozást, már fogalmilag is kizárja a Tvt. 1. §. 1. bekezdésének alkalmazását. 1'] reverzálissal kapcsolatban a joggyakorlat tévedésre hajlamos. A zárt árvédelem kétféle reverzálist ismer. Olyant, amely már a védett árnál kisebb árért való eladási készséggel szemben is véd és olyant, amely csupán a védett árnál olcsóbban való eladás tényével szemben biztosít védelmet. Az a gyakorlat, mely a perfektuált adásvételekkel szembeni védelmet tartalmazó reverzálist kiterjeszti az alkudozásra is. amikor az eladó csupán hajlandónak mutatkozott a védett árnál olcsóbban való eladásra, de az adásvétel valamely oknál fogva tényleg létre nem jött. — pl. vevő még ezt az árat sem igérte meg — egyrészt oly kiterjesztő magyarázata a speciális jogforrásból származó ügyleti feltételeknek és korlátozásnak, amit jogelveink el nem fogadnak, másrészt ellentmond a Tvt.-nek is, mert hiszen ez a szándékot nem üldözi. A joggyakorlat szívesen használt indoka, hogy az árvédelmi rendszer alkudozás nélkül is a túlfizetés elkerülését célozván, valamint hogy ugyanezért az árért mindig ugyanaz a minőségű áru szolgálta ssék ki, ezek megszegése tisztességtelen versenycselekményt képez. Tintaszagu érvek, nélkülözik a való gazda sági élet ismeretét. Vásárló közönségünk, ha 1—2 pengőt meg haladó, tehát komolyabb értékű cikket kíván beszerezni — a márkacikk majdnem mind ilyen — jónéhány üzletet végigjár árat ellenőrizendő, mielőtt megvesz valamit. Éppen ezért ma már ott tart kereskedelmünk is. hogy majdnem minden üzlet ártáblával látja el a kirakatba tett árut. többnyire az árú szaba tos megjelölésével. „Túlfizetés"-től nincs mit tartani, ugyanúgv attól sem, hogy ugyanazon gyár ugyanazon typusu o-yártmányaiban minőségi különbség legyen. Egyébként ezt a eélt a védjegv szolgálja, külön még e miatt az árvédelem felesleges. Fokozott mértékben áll ez a mai tömeggyártási módszer mellett. Ttt csak egyetlen tényező lehet változó: a kereskedői haszon. Nincs az a zárt árvédelmi rendszer, ami oly súllyal tudna ránehezedni a gaz dasági életre — többnyire bénítólag — valamely ár szabálvo zása. védése tekintetében, mint amely hatású tényezők szabá lyozzák pl. a brilliáns. a platina árát az egész világon és mégis ugvanazon egységár mellett jelentkeznek eltérések: az eladó hasznán keresztül. Ezt a hasznot fölfelé törekvésében jogintézményesen korlátozni lehet indokolt és szükséges (árdrágító, kizsákmányoló ügyletek) de lefeléivelésében korlátot szabni távolról sem használ annyit a kereskedelemnek, mint amennyit árt a fogvasztónak. Oly minimális árengedmény, ami védett árnál is szokott jelentkezni, nyilván csak a kereskedői haszonkulcs csök