Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Dr. Finkey Ferenc megnyitó beszéde

121 gyök a bizottság m. t. tagjainak figyelmébe ajánlani azt a több évtizedes tapasztalataim alpján leszürődött meggyőződésemet, hogy igazságtalanság a vizsgázó fiatalembertől annyi tudást, anynyi tapasztalatot, a jogszabályok alkalmazásában annyi rutint és készséget követelni, mint amennyi a 4 eensorban megvan. Eltekintve attól, hogy — hasonlóan a bíró előtt álló vádlotthoz — a vizsgázó mindig nehezebb helyzetben van. mint a kérdező és a vizsga kellemetlen esélyei bizonyosfokú nyugtalan ságot és izgalmat tartanak ébren a legtöbb jelölt lelkében — mondom ettől eltekintve is nem szabad elfelejtenünk, bogy a jelölt ha 4. avagy ennél is több évet töltött is már joggyakorlaton, még mindig nem rendelkezhetik annyi élettapasztalattal, még nem tanult annyit a maga kárán, mint a négy censor mindegyike. Nem tartom azért méltányosnak, olyan kérdéseket feltenni a jelölthöz, amire nézve még a kir. Kúrián is viták és ingadozások fordulnak elő. Még kevésbbé tartom megengedhetőnek, hogy a kir. Kúria előtt épen jogegységi döntés alatt álló. vagy csak épen az előző napokban eldöntött kérdést forszíroz zunk a jelölttől. Helyesen, ezeket is feltehetjük a, kiválóan tehet séges és jól készült jelölthöz, de az erre adott feleletet nem szabad azzal a szigorú mértékkel mérlegelni, mint azt. amikor a jelölt egy már rég érvényben lévő döntvényt nem ismer, vagy a bírói gyakorlatban kitaposott irányt, elvi álláspontot tévesen ítél meg. A vizsga eredménye feletti döntésnél tehát igen is lehet és szükséges is a méltányosságot érvényesíteni és pedig oly értelemben is, hogy ha egy-két kérdést talán nem is tud megfejteni a jelölt, vagy tévesen old meg. de a feleletek többsége azt igazolja, hogy általában otthonos a jogszabályokban, a bírói gyakorlatban és a jogalkalmazásban, akkor emiatt az egy-két hiba miatt ne utasítsuk vissza a vizsgáját. Épen ez okból ajánlatos, hogy a jelölthöz az illető vizsgatárgyi szakcsoport köréből minél több. minden fontosabb részből egy-két kérdést intézzünk és ne időzzünk hosszasan egy kérdésnél, ami helyénvaló az egyetemi szigorlatoknál, de nem a gyakorlati szakvizsga természetéhez illő. Az illető szakcsoport alapelveit igenis szükséges kérdezni, mert ezek biztos ismerete elengedhetetlen a gyakorlat emberére is. de azok tudományos kifejtésével, részletes boncolgatásával itt nem tölthetjük az időt. A kérdezési időre nézve álláspontom az. hogy a végrehajtási rendeletben a megosztott vizsga egy-egy részére előírt egy órát. tehát egy szakcsoportra egy félórát okvetlenül ki kell tartanunk. Viszont ennél tovább kérdezni felesleges. Egy félóra alatt egy szakcsoport tárgyaira nézve. — ha az említett módon minden főrészből tettünk kérdéseket s egy-két gyakorlati jogesetet is adtunk fel. hogy a jelölt jogalkalmazási képessége felöl is tájékozódjunk. — feltétlenül tisztában lehetünk a jelölt készültségével, észjárásával, képességével. így ennél tovább faggatni a jelöltet már csak az ő iránta való kíméletből sem helyes, de meg a censorok munkabeosztását is respektálnunk kell. Polgári Jog 1938 2. sz. 5