Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 2. szám - Dr. Finkey Ferenc megnyitó beszéde
119 elmondani, ez a vizsga felvételének, a jelöltek kikérdezésének a módszere és a vizsga eredmény feletti döntés, a vizsgát tevő jelöltek feleleteinek értékelése. Ez az, amire nézve valóban elvi álláspontot kell elfoglalnunk s amire nézve a bizottság m. t. tagjainak talán eltérő felfogását közös nevezőre szeretném öszszehozni. Az egységes bírói és ügyvédi vizsga a gyakorlati életpályára lépő fiatalabb jogásztársainknak a legutolsó s egyben a legmagasabb jogi képesítést nyújtó vizsgájuk. Az itt nyert diplomát tekintik a fennálló törvények és rendeletek a legnagyobb jogi képesítést igazoló minősítő oklevélnek, melynek birtoka megnyitja a fiatal jogászember előtt a bírói, az ügyvédi, a közjegyzői, a legmagasabb közigazgatási állások elnyerésének kapuit. A mi bizottságunk döntése tehát afelett, hogy egy. a jogi tanulmányait és a joggyakorlat éveit is elvégzett fiatal embert odabocsátunk-e az említett magas állásokra pályázók közé, kétségtelenül igen nagy súlyú és felelősségteljes határozat, mely a jogi oktatás, a jogásznevelés és a szociális kérdések, a főiskolát végzett fiatalság szelekciójának nagy problémájába torkolódik bele. A bírói és .ügyvédi oklevél kiadása elsősorban jogi oktatási, illetőleg jogásznevelésügyi kérdés, hiszen nekünk is a vizsgázó fiatal jogászok jogi ismereteit, a fennálló törvényekben és más jogszabályokban, a bírói gyakorlat körében való tájékozottságukat, a törvények és más jogszabályok alkalmazására való képességüket, jogászi ítélőképességüket keli elbírálnunk és csak olyan jelöltet szabad az állami és társadalmi élet legfontosabb jogi pozícióinak elfoglalására képesítenünk, akire nézve bizonyosságot szereztünk afelől, hogy a törvényekben való biztos jártasságával, a bírói gyakorlat ismeretével és jogászi észjárásával hasznára lesz embertársainak és az egész társadalomnak és az államnak. Vagyis negatíve kifejezve: a törvényekben és a bírói gyakorlatban járatlan, a jogszabályok helyes értelmezésére és alkalmazására képtelen, tehetségtelen embert nem szabad az állam és a társadalom nyakára bocsátanunk, mert az ilyen egyén csak ártalmára, kárára lesz az igazságszolgáltatásnak és a jogkereső közönségnek. Ez a szigorúnak látszó, de azt hiszem igazságos és szükséges megjegyzésem jelzi a vizsgái eredmény feletti döntésünk szociális jelentőségét is és elénk állítja mai társadalmi életünk egyik legsúlyosabb kérdését, a főiskolát végzett ifjúságunk selectiójának sysifusi problémáját is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1936. év decemberében nagyszabású országos értekezletet tartott az immár elkerülhetetlennek tekintett egyetemi reformok megbeszélése végett. A legilletékesebb szakemberek, egyetemi tanárok, birák, ügyvédek, miniszterek, miniszteriális hivatalnokok nyilatkoztak ennek a nagy nemzetnevelési problémának a lehető legtökéletesebb megoldása felől. Az azóta három vaskos kötetben megjelent felszólalások tömegéből ezúttal csak azt emelem ki, hogy a jogi szakot érintő