Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Degré Miklós megnyitó beszéde

03 sülés. Ha a jelentkezők számának csökkenése erre az okra veretendő vissza, úgy az, mindenek fölött örvendetes jelenség. Azonban ennek lehet egészen más oka is. Lehetséges ugyanis, hogy ezt a jelenséget arra az okra kell visszavezetni, hogy a fiatalemberek mint ügyvédjelöltek nem tudnak elhelyezkedni s így nem képesek maguknak a joggyakorlatot megszerezni. Lehetséges az is, hogy a fiatalok a megfelelő anyagi eszközökből már teljesen kifogytak. Ebben az esetben a jelentkezők számának csökkenése nem örvendetes, hanem ellenkezőleg mélyen elszomorító jelenség. Én pedig attól tartok, hogy a vizsgára jelentkezők számának csökkenését túlnyomó részben erre az okra kell visszavezetni. Az én megítélésem szerint tehát nincsen okunk arra, hogy e jelenség fölött nagyon örvendezzünk. Egyébként lehetséges az is, hogy az én következtetésem téves. Egyik elődöm, boldog emlékű Bubla Ferenc egy évnyitó beszédében szintén annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a vizsgálatok számának csökkenése fog bekövetkezni. Azóta, hogy Bubla Ferencnek ez évnyitó beszéde elhangzott, immár 17 esztendő mult el. A jóslat tehát másfél évtizedet meghaladó idő alatt nem valósult meg. Lehetséges ezek szerint, hogy az én jóslatom sem fog valóra válni. A lefolyt év eseményeiről a titkári jelentés fog beszámolni. Szabadjon azonban nekem is két mozzanatról megemlékezni. Az egyik mozzanat, melyről megemlékezni kívánok az, hogy az év folyamán a bizottságnak gyásza volt. A bizottság egyik tagja, harasztosi Király Ferenc ügyvéd az év folyamán meghalt. Amint tudjuk, a Megboldogult a jogi irodalom terén előkelő nevet szerzett magának. A bizottságban aránylag rövid időn át működött, de e rövid idő alatt is jelét adta annak, hogy a bizottságnak kiváló tagja, akinek halála a bizottságra nézve nagy veszteséget jelent. A gyászesetröl elkésve szereztem értesülést, és így nem állott módomban együttérzésünket akkép kifejezésre juttatni, ahogy azt a Megboldogult kiváló egyénisége megérdemelte volna. Kötelességemnek ismerem azonban, hogy emléke előtt ezen a helyen hajtsam meg a kegyelet és tisztelet zászlaját. De ha ez a megemlékezés mindnyájunk lelkében fájdalmas érzést ébresztett, a másik esemény, amelyről megemlékezni kívánok, annál inkább örvendetes. Célzok arra. hogy a bizottságnak két elnökhelyettesét, névszerint Töreky Géza és Finkey Ferenc önagyméltóságát, továbbá a bizottság egy kiváló tagját, névszerint Fabinyi Tihamér önagyméltóságát a Kormányzó úr Őfőméltósága a magyar királyi titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki.