Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Jogi alapismeretek a szociális munkában

623 Épen ezért igen nagy zavart okozott jogirodalmunkban s a gyakorlatban is az Orszb. Ért. 13. §-a, amikor „a közszerzeményre vonatkozó régi jogszabályokat fenntartotta". Az értekezés az 1873. évi jogászgytílés nyomán keletkezett irodalomnak a közszerzemény hátrányait ismertető részét is kifejtvén, odakonkludál, hogy a közszerzeményt mindenesetre meg kell tisztítani kirívó hibáitól és semmiesetre sem szabad a jövendő magyar jog általános rendszerévé tenni. Az uniformizálás a jogélet házassági vagyonjogi területén nem kívánatos, mert ez általánossá tenné a „közszerzemény" nagy hibáit. Amíg a kispolgárnál a házassági együttes szerzés irányában fog a gazdasági élet haladni, a honoráciornál pedig túlnyomórészt a férj lesz ténylegesen is a főszerző, addig a közszerzeményi jog mellett érvényesülnie kell — mint egyenrangú szabálynak — a főszerzői jognak is. A jogéletünkben mindkét házassági vagyonjogi rendszer okvetlenül fenntartandó. Bár az értekezés nagyon kiemeli a főszerzői jog előnyeit s ezt az általános európai jogfejlődéssel összhangba hozza, a közszerzemény megtartása mellett tör lándzsát — kellő reformok után — mert ezt megszokta a jogi forgalom. Ám a főszerzői jognak „ex lege" való eltörlését igen nagy hibának tartja, mert e megoldás általánossá tenné a közszerzemény nagy hibáit. Az értekezés a főszerzői jog mai tartalmának tüzetes kifejtése után a tárgyhoz jogpolitikai megfejtési módokat is felemlített, mely tüzetes vita tárgyává tétetett. A szeminárium még módot fog keresni rá, hogy e szép témára visszatérjen s az előadó ellenészrevételeit megtárgyalja. /v Jogi alapismeretek a szociális munkában. (Dr. Szokolay Jenő könyve.) A jognak Európaszerte gyakorta színpadias beállításában más és más megvilágítást kapnak a jogi dogmák. Világnézetek reflektorában optikai csalódás volna azt hinnünk, hogy csak ia színezés változik. A pozitív, vagy negatív evulóció és revulóció tartalmi különbség tekintetében is a jogfejlődésen túlmenőleg döngetik a dogmák belső struktúráját, és azok szervezeti összefüggéslét. Vájjon ki merne ma a vérségi és családi kapcsolatoknak bizonyos körön belül kizárólagos ímperatíve irányító hatására gondolni, amikor például a „közös háztartás" — szerkezetileg minden esetre lazább formája — joghatásaiban hasonló értékelést követel? A pénzügyi jog, — tehát a hivatalos normatív felfogás is — a 'közös háztartást személyösszeségnek tekinti és ezen belül létesít egyetemleges felelősséget. A menytartásnak, fel-felbukkanó kötelezettsége gyakorlatilag mindinkább a látszathoz és külső isimérveikhez alkalmazkodó fogalomhoz simul. Szinte anakrosztikus azon vitatkoznunk, lehet-e tulajdonjog máson, mint dolgon? (jogokon, 'követeléseken), amikor a magántulajdon inkább termelési módszerré, mint magánjogi intézménnyé vált a magasabb erkölcsi követelmények, (Gesetze höherer Ordnung) az államérdek, a nemzeti eszme, a népi gondolatkör érvényesülése (következtében. Ezekhez a tényezőkhöz IRODALOM.