Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Árúellátási szerződések

613 tése után eltérő interpretációs lehetőségek nyílnak. A 119. §. szerint ugyanis a csendestársaság feloszlik, na a vállalat tulajdonosa elveszti cselekvőképességét, vagy, ha ellene csőd nyittatik. Nagyon valószínű, hogy a cselekvőképességnek elvesztése alatt a kodifikátor halálra, gyámságra, vagy gondnokságra gondolt és nem a cselekvőképességnek arra a részleges megszűnésére, amely a ke. rendelet 20. §-a értelmében a kényszeregyességi adósnál bekövetkezik a 'ke. eljárás megindításával. Valószínű, hogy a kodifikátor elgondolása az volt, hogy a kényszeregyességi adós cselekvőképességének a ke. rendelet 20. §-a szerint való korlátozása a kereskedői cégnek jogi személyiségét nem szünteti meg és az egyességi feltételek teLjesítése után a cselekvőképességben beállott korlátozások megszűnvén, a cég továbbra is megmarad. Teljesen érthetetlen azonban, hogy míg a csendestársaságnak a kft. törvény 119. §-ában foglalt taxació fennforgása esetén történő likvidációjánál, vagy önkéntes likvidációnál a csendestárs vagyonilletőségének honorálását minden más egyéb hitelező természetszerűleg megelőzi, addig a oég csődje esetén a csendestárs betétjét, mint csődhitelező érvényesítheti a törvény 121. §-a alapján. A kft. törvény e szakaszainak egybevetéséből tehát az a különös helyzet állapítható meg, hogy a csendestárs a cég csődje esetében előnyösébb helyzetbe kerül, mint akár kényszeregyességi, akár önkéntes likvidáció esetén. A fedezetlen hitelezők szempontjából fennforgó veszélyek nyilvánvalóak, mert az adós csődje, vagy kényszeregyességi likvidációija esetén már a szerződés konstrukciójánál fogva sem juthat rájuk fedezet. A valószínűség ugyan a gyakorlati megoldás szempontjából amellett szól, hogy a fentebb vázolt súlyos következmények elkerülése és a többékevésbé elfogadható gazdasági jóvátétel nyújtása érdekében a fedezett hitelező rendszerint lehetővé teszi a csődbe li megtámadás és a bűnvádi eljárás elkerülése céljából bizonyos javára lekötött értékeknek a quótális hitelezők kielégítésére szolgáló fordítását, ez a megoldás azonban jelenthet ugyan a konkrét ügyiben bizonyos részleges gazdasági jóvátételt, a közhitel és a kereskedelmi forgalom biztonságába vetett hit megrendülése szempontjából azonban e veszélyes szerződésekből származó komplikációk a forgalomban rendszerint erős megrázkódtatásokat szoktak kiváltani, fokozott miértékben idegessé teszik a piacot és nagymértékben rontják a Treu und Glauben atmoszféráját, amely az egészséges kereskedelmi forgalom elengedhetetlen előfeltétele. A fedezetlen (hitelező helyzete megítélésének szempontjából teljesen közömlbösnek látszik az, hogy tudott-e a szóbanforgó szerződés létezéséről, mert ha nem tudott róla, úgy jóhiszeműsége vita tárgyát sem képezheti, de szerintem még abban az esetben sem vitatható a jóhiszeműség, ha tudott az adós és a fedezett hitelező közt létrejött szerződés létezéséről, mert ennek a szerződésnek a tudata a hitelezést nem aggályosabb, hanem Polgári Jog 1937. 10. sz. 5