Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 10. szám - Árúellátási szerződések
610 séges, vagyis eléjük nem kerülő eseteket. A bírói fórum ne legyen az elképzelések fellegvára, melyet szerves környezetétől felvonó hidak, bástyák és vizes árkok rendszere választ el, hanem az élet igazságának cityje, melybe gátló átmenetek nélkül, természetes egyszerűséggel hordják be a perifériák tapasztalataik és munkájuk termékét, — viszonzásul nyervén onnan — ugyanoly mesterkéletlenül és könnyedséggel — a kultúrának, fénynek és emelkedettségnek kincseit. —/ —r. Áruellátási szerződések.") Sajátságos és ia hitel'foirgal ómban újabban mind gyakrabban feltűnő szerződéstípus az, amelyet általában áruellátási szerződésnek szoktak nevezni. Ez alatt rendszerint oly megállapodást szoktak érteni, amelynél fogva az egyik szerződő fél arra kötelezi magát, hogy a másik szerződő fél áruhitelszükségletét, vagy annak túlnyomó részét szükségletének megfelelően fedezni fogja. E kötelezettség vállalásával egyidejűleg rendszerint olyan biztosítókokat köt ki, amelyek a másik szerződő fél gazdasági önállóságát és akcióképességét tulajdonképen teljesen megszüntetik, E jelegzetes kikötések között rendszerint ugyancsak előfordul az eladott áruk tulajdonjogának fentartása, eladásuk esetén pedig a követelések engedményezése, sőt oly követelések engedményezése is, amelyeik nem is a szerződő féltől átvett áruk eladásából származnak. Tipikus jelensége ennek az ügyletnek nagyszámú aláírt, de egyébként kitöltetlen engedményi formulának az átadása a jövőben keletkező künnLevőségekre vonatkozólag, továbbá a másik szerződő fél üzleti ellenőrzésének kikötése igen szigorú formában, többnyire olyként, hogy a könyvvitel ellenőrzését a másik szerződő fél részéről erre a célra delegált bizalmi egyén látja el. Rendszerint kiköttetik ezen szerződéseikben az is, hogy a másik szerződő fél áruszükségletének csupán egész jelentéktelen részét van jogosítva másnál, mint a szerződő félnél fedezni, azt, hogy kinél és milyen mértékben, azt a hitelező állapítja meg. Ugyancsák ennek a részére tartatik fenn a kihitelezések cenzúrázása, sőt a befolyó künnlevőségek kezelése és elszámolása is olyként, hogy az adós az incassóiból csupán bizonyos havi ellátmányt kap későbbi elszámolásra. A szerződések némelyike még abban a tekintetben is korlátozza az adóst, hogy mekkora személyzetet tarthat és még esetleges személyzeti fizetésemeléssel szemben is beavatkozási és döntési jogot ad a hitelezőnek. Az ilyen szerződések isimórveinek vizsgálatánál is előtérbe kerül a kizsákmányoló szerződés, a „Kneibelungsvertrag" fo*) Részlet szerzőnek a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1937 nov. 6.-i ülésén tartott előadásából.