Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás

608 Petiig, ha a nem közvetlenül, hanem a társaság útján szenvedett, árfolyam- vagy osztalékcsökkenésben jelentkező kár saját maga részére való megtérittetésének jogát megadjuk a részvényesnek, — minthogy ugyanakkor ugyanannak a kárnak érvényesítési jogát a társaságtól el nem vonhatjuk, — elérkeztünk a kettős felelősség konkrét veszélyéig. Ez a paradox eredmény feltétlenül korrigálandó. De lege lata a K. T. 175. §-ából lehet kiindulnunk, amely a részvénytársasági ügyvitel és könyvvezetés vizsgálat alá helyezésének jogát megadja a részvénytőke 10%-át képviselő részvényeseknek. Az e szabályhoz csatlakozó curiai elvi határozat kimondja, hogy az ügyvezetés és könyvvitel kivizsgálásának kedvezményét a 10%-nál kisebb társasági hányadot képviselő részvényesek közvetve — pl. a közgyűlési határozatot megtámadó per során — ki nem kényszeríthetik. Vegyük ennek figyelembevételével szemügyre az előttünk fekvő kérdést. A részvényes konstatálja az árfolyam- vagy osztalékkevesbletet az általa elképzelt mennyiségi fokkal szemben, kiemel a társasági ügyvezetésből valamely szerinte helytelen és rosszul sikerült szakaszt, felállítja a kettő közötti okozati összefüggés vádját és kártérítést követel a kifogásolt társasági létszakasz idején működött igazgatósági tagtól. A védekezés nyilván csak ákép lehetőséges, hogy az igazgatósági tag feltárja a társasági ügyvezetés illető szakaszára vonatkozó teljes tényállást és felajánlja ennek kivizsgálását, sőt ezen túlmenőleg — minthogy a kiszakított szakasz torzképet adhat, — beágyazza az illető társasági létszakaszt ügyködésének teljes folyamatába és ezt a maga egészében tárja a bíróság elé. Enélkül nincs meg a lehetősége ama kritériumok elbírálásának, melyeket fentebb a vétkesség és különösen az okozati összefüggés megállapítása tekintetében a bíróság vonatkozó állandó gyakorlatának alapján irányadóknak kellett megállapítanunk. El is tekintve már most attól, hogy meg van elméletileg a lehetősége annak, hogy a társaság ügyvitele feltárását megtagadja, íme adva van az iskolapéldája a hivatkozott elvi határozat által tilalmazott közvetett kikényszerítésnek. Elismerem, hogy a K. T. 189. §-ának szövegezése messzemenő lehetőségeket enged, — de nyilvánvaló, hogy nem kívánt ellentmondásban állni más helyen kinyilvánított precízebb elvekkel. Itt tehát összhangot kell teremteni. Ha a részvényes nem érvényesíthet valamely különös, egyenesen reá vonatkozó sérelmet és végső soron csupán árfolyamkevesbletet vagy osztalékcsökkenést sérelmez, ami par excellence társasági kár és amivel szembeni védekezés csak az ügyvezetés feltárásában állhat, erre az igényre alkalmazni kell — per analógiám — a K. T. 175. §-ának kisebbségi jogi szabályozását.