Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás

€04 mezőgazdasági életnek néhány kiválósága, — mindég akadna a kis- és középtőkéseknek megfelelő csoportja, amely zászlajuk után indul. Hogy hiányzik e szövetkezés, e kiállás és e vállalkozás, az persze összetett jelenség; ott van tényezői között a gazdasági korlátozottság, jövőbeni bizonytalanság, adóztatási irányzat —, de ott van kétségtelenül a félelem a hiteljogi szabályok vaskalaposságának és bürokratizálódásának, a chikane lehetőségének fokozódásától. * * A joggyakorlatban felbukkanó esetek természetszerűleg nem mutatják az elvi állásfoglalásoknak frontális összeütközését; részletkérdések kerülnek elbírálásra és a törekvés esetről-esetre — bölcsen — a konkrét tárgynak igazságos megítélésére és nem nagyvonalú elvek következetes kimunkálására irányul. Ennek ellenére vagy épen ezért igen tanulságos a bírói döntéseknek az egységes elvi állásfoglalás nézőpontjából való szemügyrevétele. 1. a) A felelősség kétséglelenül vétkességi és ennek folytán egyéni és nem testületi. Szépen fejezi ezt ki a P. IV. 5750/ 1936. sz. döntés, mondván, hogy: „az rt. igazgatósági tagjainak a károsulttal szemben fennálló felelőssége egyéni felelősség és csakis a vétkes igazgatósági tagot és nem az igazgatóságot, mint testületet terheli." Vétkes lehet a mulasztás is, amely állhat a másik igazgatósági tag jogellenes ténykedése elleni tiltakozás mellőzésében (P. IV. 5750/1936.) vagy ú. n. igazgatósági feladatok el nem látásában. b) Állandóan visszatérő elv itt az, hogy vannak úgynevezett vélelmezett, vagy törvényi feladatok, melyek ellátását minden egyes igazgatósági tagnak végeznie kell, anélkül, hogy e feladatok egy-két igazgatósági tagra bízhatók, vagyis feloszthatók lennének. így: az ügyvezetés irányítása és állandó ellenőrzése (P. IV. 5665/1936.) Nézetem szerint ez az elv bármily állandó is, nem lenne általánosítható. Bármily szorgosan kutatjuk is a KT. szabályait: azt kell megállapítanunk, hogy a törvény nem tiltja a feladatok ellátásának beosztását és azok egyrészének az igazgatóság egyik-másik, vagy több tagjával való elláttatását. A gyakorlati élet általános állásfoglalása is épen ellenkezőleg egy ily tilalom cáfolata mellett szól; nem igen hiszem, hogy léteznék a gazdasági világban oly nagyobb pénzintézet, vagy ipari társaság, melynél az. ellátandó igazgatósági feladatokat valamennyi igazgatósági tag egyformán végezné, közelebbről: melynél a feladatok ne lennének felosztva és azok egyikemásika, vagy akár zöme az igazgatósági tagok közül némelyekre bizva. Gazdaságjogi folyamatok megítélésénél pedig min-