Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Lemondás az igazgatósági tagságról

596 megszűnése után jelentékenyebb idő múlva érvényesítik (K. IL 2962/1935. J. H. IX. 1080., K. II. 2459/1935. J. H." IX. 900.) De a hasonlat csak látszólagos! Mert míg az előbbi esetben a szolgálati viszony megszűnése utáni időmúlással kapcsolatban vélelmez a joggyakorlat elengedő szerződést, — amely konstrukció a munkajogunkban tételesen be nem vezetett röviden elévülési időt pótolja,1) — addig a most tárgyalt ítéleti döntés a szolgálati viszony tartama alatti időmúlásnak tulajdonít a szolgálati szerződés semmisségére, illetőleg megtámadhatóságára vonatkozóan konvalidáló hatást. Magánjogunkban a munkajog nem vált külön testté, amiként egyes külföldi jogrendszerekben ez a folyamat befejeződőben van, bár kétségtelen, hogy nálunk is a munkajognak bizonyos sajátosságai fejlődtek ki, amelyek azonban annak általában nem adtak olyan különös jelleget, amely a kötelmijog többi részétől szervesen elválasztaná és különösen pedig megakadályozná, hogy a munkajog egyes kérdéseinek vizsgálatánál ne indulhassunk ki az általános jogi princípiumokból. Ezen esetben is tehát ezt kell tennünk, és fel kell vetni először is azt a kérdést, hogy általánosságban a jogügyletek semmiségének és megtámadhatóságának konvalidálására minő hatása van az időmúlásnak? Szem előtt kell t. i. tartanunk azt, hogy az alapul szolgáló kúriai döntés szerint a kényszer2) hatása alatt létrejött szolgálati szerződés megtámadhatóságára, illetve a kizsákmányoló szolgálati szerződés relatív semmiségének érvényesítésére irányuló hatalmasság — az időmúlás folytán elenyészett. Meg kell jegyeznem, hogy az alábbiakban mindig a szolgálati szerződések részleges, azaz egyes rendelkezéseinek semmiségéről, illetve megtámadhatóságáról lesz szó, — mert ámbár elméletileg elképzelhető az egész szerződés semmisége, de a gyakorlatban alig fordul elő ez az eset, s ezzel kapcsolatban a restitutió in integrum-nak kereseti felállítása, — hanem csaknem mindig a szerződés egyes rendelkezéseinek hatályossága képezi a vita tárgyát. A szolgálati szerződésnek akarati hiányban, vagy hibában szenvedő rendelkezései között lehetnek olyanok, amelyek az általános jogügyleti tanok értelmében azok — (mert az illetőnek nincs cselekvőképessége, vagy mert tévedés, megtévesztés, főleg pedig kényszer forog fenn) — de lehetnek olyanok is, *) V. ö. szerző cikkét „A szolgálati jogviszonyból származó követelések elévülése". Polgári Jog, 1937. 4. sz.; továbbá dr. Bernhard László értékes tanulmányát „Hozzászólás a szolgálati jogviszonyból származó követelések „elévülése" kérdéséhez" (Polgári Jog 1937. 9. sz.). 2) Természetesen csak „vis compulsiva"-t tételezünk fel.