Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Lemondás az igazgatósági tagságról

588 való behajtást (P. III. 1821/1937.) Kérdés, áll-e ez az elv nem ideiglenes intézkedésnél, hanem jogerős ítélettel megállapított tartás meg nem fizetése esetére is. A P. III. 1692/1937. sz. ítélet a végleges nőtartásdíjat az évi összeg tizenötszörösének keretjelzálogi bekebelezése által biztosítja. Ez az ítélet megállapítja, hogy a végleges aőtartás összegszerű megállapításánál a törvényből folyó gyermektartások is figyelembe veendők, mivel a nőtartásnak a gyermektartással szemben elsőbbsége nincs. Szerzői jog bitorlásának vétségét követi el a Szjt. 23. és 58. §§-ainak egybevetett értelme szerint az, aki nyilvános előadás (az Aida állatkerti hangversenyek keretében való előadásaj hirdetésénél a fordító nevét akarata ellenére mellőzi. E szabály alól a Kúria gyakorlat kivételt tesz ugyan annyiban, amennyiben rövidre szabott hirdetéseknél mellőzhetőnek nyilvánítja annak a szerzőtársnak a megnevezését, aki a mü megalkotásánál kevésbé fontos ténykedést végzett, a fordító azonban ilyennek nem tekinthető. A Kúria a kártérítést az adott esetben 20 pengőben állapította meg. mivel az előadás, a rendes színpadi előadásnál fokozottabb mértékben, főképen az opera zenei része iránt való érdeklődés kielégítését célozta, ennél az előadásnál az opera szövege kisebb jelentőségű volt és így a fordító nevének mellőzéséből származó vagyoni s nem vagyoni kár összege csekély lehetett. (P. I. 2867/1937.) Mást megillető névnek (Ritz) valamely kereskedelmi cégben való jogosulatlan használata miatt a sértett fél a sértés megszüntetése és a használattól való eltiltás iránt a K. T. 24. §-a alapján egyéb érdeksérelem kimutatása nélkül is keresettel felléphet pusztán azért, mert a névnek jogosulatlan használata a személyiségi jog megsértése. A Ritz név tulajdonnév, amely kereskedelmi megjelölésként és árújelzőként jogosan csak a cég tulajdonosával, vagy a név egyébként jogosult használójával kapcsolatban használható és igy szabad árújelzőnek és cégjelzőnek nem tekinthető. (P. IV. 3967/1937.) A joliiszem mint általános jogtétel egyre tágabb keretben nyer alkalmazást a bírói gyakorlatban olyankor i^. midőn a konkrét jogszabály azt tényálladéki elem gyanánt nem ismeri, [gy a P. V. Kiöi' 1937. sz. ítélet szerint az ingávégrehajtási árrerésen a vevő az árverés megsemmisítése esetében is csak jóhiszem fennforgása mellett szerez tulajdont: ily jóhiszem nem forog fenn. ha maga a végrehajtató az árverési vevő, A P. VII. 3105/1937. sz. ítélet szerint a Cst. 50. §-ának 2. bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a tömegtartozásokra és tömegköltségekre történt fizetéseket azért, mert a tömeg a költségek és tar-