Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Gergely: Devizajog

133 ges újból kitérnem. Azt sem jelenti, hogy a Mooré értéktelen. Sőt, azt is igen értékesnek tartom. Meg kell azonban állapítanom, hogy, míg Szászy-Schwarz elmélete, amelynek csak egy része, csak váza, az említett 3 elem megkülömböztetése, a kérdést a maga velejében, a maga érdemében fogja meg, és e mellett olyan jelenségeket és igazságokat tár fel, amelyek a jog belső szerkezetének eddig rejtve maradt, észre nem vett, titkai voltak, — addig Moórnak a fenti megállapításokban kimerülő, azoknál megálló, bár tetszetős és formailag igaz, elmélete a jogi személynek csak a külső képét, csak külső képének a kifejtését, adja. A ,,beszámítási pont" és a „képviselet" a jogi személynek csak a külsősége, csak a külső konstrukciója, de nem felelet arra a nehéz kérdésre, hogy lényegileg, tartalmilag, bensőleg a jogi személy mi, — nem megoldása az igazi problémának. Ennyit akartam kiigazító utóiratként füzetem megállapításaihoz hozzátenni. Gergely: Devizajog. Ifj. dr. Gergely Ernő, budapesti ügyvéd „Magán-és büntető devizajog" cím alatt bocsátotta közre devizajogi két munkájának egyesített második kiadását. Az a körülmény, hogy két éven belül második kiadásra került sor, a mű használhatóságának legjobb bizonyítéka. Azt hisszük, hogy ez a kiadás is nagy kedveltségnek fog örvendeni, miután lényegesen többet és jobbat tartalmaz, mint az első kiadás. A mű szinte kiegészítője Óvári Papp Zoltán és Szászy István legutóbb megjelent könyveinek. Óvári Papp könyve a devizagazdálkodásnak inkább általános kereteit tárja fel, amely keretekbe bele kell illeszteni az illető rendeletek és nemzeti banki körlevelek által megállapított részletes rendelkezéseket, Szászy műve pedig a nemzetközi forgalmat és clearingszerződéseket tárgyalja, amelyekkel Gergely könyve igen keveset foglalkozik. A mű első része a devizajog magánjogát tárgyalja kissé rapszodikus és nehezen áttekinthető rendszerben. Legértékesebb ennek a résznek első és az utolsó három fejezete. Amaz részletesen elemzi az általános tiltó (korlátozó) jogszabályokat, az utóbbi három a behajtási s különösen a végrehajtási jogszabályokat, fizetési és behajtási engedély megszerzése körüli eljárást tárgyalja; oly kérdéseket, melyek a gyakorlat szempontjából elsősorban jelentősek. A közbeeső fejezetek elemzik elsősorban a hosszúlejáratú, azután pedig a rövid- és középlejáratú, valamint a hitelrögzítés alá nem eső tartozásokat. Külön fejezet foglalkozik az aranytartozásokkal, úgyszintén a külföldi értékek bejelentésére irányuló kötelezettséggel, majd áttér a szerző a külföldiekkel szemben fennálló árutartozások kiegyenlítésére s egy külön fejezetben a külföldiek javára megbízott pénzintézeteknél vezetett számlák kezelési szabályaira. Ezután ismét visszatér az aranypengőre, a külfölddel szemben lebonyolódó értékpapír-, árú- és