Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 2. szám - Utóirat. "Szászy-Schwarz Gusztáv emlékezete"
130 A Magyar jogászegylet civiljogi szemináriumában f. évi február 3-án dr. Ball a Ignác a kincstári igényper reformjáról tartott előadást, melynek vázlatos ismertélését lapunk más helyén hozzuk. Itt megetmlítijülk, hogy az előadást követő vitában, amely máris nem egy figyelemreméltó gondolatot termelt ki, Borsodi Miklós, Blau György, Glücksthal Andor, Leopold Elemér, ifj. Nagy Dezső, Rapoch Géza, Szirmai Zsolt és az elnöklő Beck Salamon vettek részt, és hogy továbbá a Civiljogászok vitatársasáiga megkereste az Országos Jogászegylet vezetőségét az iránt, hogy a megszervezés alatt álló országos jogászgyűtés programmjába a kincstári igényper reformjának kérdését is vegye fel. /s. „Szászy-Schwarz Gusztáv emlékezete" címen írt füzetemben e tudósunk főművével, ,,A jogi személy magyarázatáéval, foglalkozván, melankolikusan azt állapítottam meg, hogy az a magyar jogi irodalomban még alapos kritikában sem részesült — csak néhány recensio íródott róla, amelyek inkább csak felületes ismertetések és szokvány dícsérések voltak —, és hogy másfelől theoriájánaik nálunk követője, tovább feldolgozója nem akadt. Akkor még nem ismertem vitéz Moór Gyula egyetemi professzornak a ,,A jogi személyek elmélete"-ről írt, nálunk szokatlanul nagy terjedelmű, művét, amelyre Szladits Károlynak ugyancsak Szászy-Schwarzról tartott gyönyörű emlékbeszéde és eéY jogi témáról folytatott polémiám során ellenfelemnek egy megjegyzése hívta fel a figyelmemet. Ezek után természetesen áttanulmányoztam Moór könyvét. Kötelességemnek tartom kiigazítani fenti melankolikus megállapításom első részét. Moór könyve a témába igaz elmélyedéssel foglalkozik Szászy-Schwarz művével, Szászy-Schwarz theoriájávai, és annak részletes, kimerítő taglalását és alapos kritikáját adja. Hogy ez a kritika minden vonatkozásban súlyosan elítélő, helytelenítő, más fejezetbe tartozik. Úgyszintén az is, hogy ezt a súlyos kritikát sem helyesnek, sem konzekvensnek nem tartom, ami — és ezt hangsúlyozni kívánom — nem változtat azon, hogy vitéz Moór Gyula könyvét a magánjogi monográfiákban oly szegény magyar jogi litteratura nagy és igaz értékének ítélem. Moór könyve azonban megállapításomnak nemcsak első, hanem második részét is megdönti. Szászy-Schwarznak a jogi, személyről szóló tanításának, elméleténeik, vagy, ha úgy tetszik, konstrukciójának, nemcsak alapos kritikusa akadt a magyar jogi líteraturában, de követője, feldolgozója is. IRODALOM. )( Utóirat. Irta: Dr. Besnyő Bernát.