Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A jogi oktatás reformja

127 — bár az első az ifjú nemzedéknek komoly munkára való nevelése szempontjából igen jelentős, de inkább politikum, tehát e lap keretén kívül esik. Mondjuk meg teljes őszinteséggel: az ügyvédjelölti gyakorlat négy esztendeje, — az ügyvéd képzésére rendelt törvényi időnek teljes felerésze — nem szolgálja kellőleg a belterjes képzésnek szempontját, — annak ellenére sem, hogy a kamarák súlyos erőfeszítéseket tesznek a jelöltszínvonal emelésének kérdésében. Nézetem szerint nem kifogásoható az, ha az egyetem az elméleti alapvetéseket adja meg és szemináriumaiban emellett a kiválóbb réteg számára lehetővé teszi a tudományos buvárlat területén való kísérletezést. Helyes az is, hogy az egyetemről kikerülő jogtudor a szigorú szabályoknak és a többé-kevésbbé hiányos ellenőrzésnek módszerével arra szorittatik, hogy megismerkedjék az ügyvédi hivatás gyakorlásának műszaki részleteivel. De ez a két terület az előképzésnek két szárnyára esik és hiányzik a kettőt szerves egésszé kapcsoló lényeg: a tanítása annak, hogy az elmélet elvont meghatározásai, alapigazságai és levezetései, párhuzamai és ellentétei miképen nyerhetnek alkalmazást a mindennapi élet során felvetődő jogesetekre. A helyesen átértett elméletnek a gyakorlatban való biztoskezü alkalmazása: ez az, amit a jelölt mai rendszerünk mellett nem sajátíthat el. Hogy miben áll az elméleti elvek gyakorlati alkalmazásának tudománya, annak részletezése messze vezetne, — elég, ha itt utalok Szászy-Schwarcz Gusztávnak ,,A gyakorlati jogtanítás" című tanulmányára, melynek éles igazságai ma is korszerűek. A feladat lényege: megtanítani a jelöltet arra, hogy az életadta jogoseteket miképen sorozza az elmélet osztályozásába, mikép vonatkoztassa rá az elmélet kiképezte különböztetéseket, — miképen kutassa fel a konkrét tárgyra vonatkozóan nemcsak a ,,praejudiciális döntést", amely valójában sosincs, hanem a megfelelő jogszabályi és elméleti jogforrásokat, — miképen alkossa meg a felek szembenálló előadásának szövevényében irányt mutató ítéletét, mikép alakítsa ki az annyit emlegetett és annyit megcsúfolt jogérzékét — mindmegannyi célkitűzése a gyakorlati jogalkalmazás hiányzó tanításának. A megvalósítás vezető gondolata: kötelező szemináriumi jelöltképzés a kamarák keretében. A részletek legfőbbjei: egy tanítótörzskarnak önkéntes jelentkezés alapján előre való kiválasztása; — e tanítói funkció gyakorlásának a legmélyebb kari tiszteletben való részesítése — a tananyag rendszerbe foglalása és időrendi beosztása; — a példákon való tanítás szabályként' előírása — a félévenkénti kötelező kollokviumok bevezetése — a tanulmányi eredménynek az ügyvédi vizsgáknál való messzemenő tekintetbevétele stb., stb. *5