Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A német részvényjogi reform

99 tető határidő a jogosulatlan elhagyás tudomására jutásától számítandó (P. III. 1628/1936.). Irodalmilag vitás, vájjon a jogosulatlan különélés minősíthető-e a H. T. 80. §-ának a) pontja alá eső bontóoknak (Tóth György kúriai bíró úr cikke lapunk mult évi folyamának 510. és Neugröschel Endre cikke ugyanannak 597. oldalán). A Kúria döntése inkább Neugröschel álláspontját támasztja alá, csak szükségesnek tartja, hogy a felperes necsak magát az elhagyást, hanem az annak következményeként előálló jogosulatlan különélést is bontó ok gyanánt érvényesítse. Ha a férj oly írásbeli nyilatkozatot ad felperesnek, amelyben beleegyezik abba, hogy felesége őt megcsalhassa, úgy ez a múltra nézve mentesíti a feleséget, a jövőre nézve azonban a felperes által adott nyilatkozat a per folytán visszavontnak tekintendő (P. III. 2582/1936.). A feleségét visszahívó rendőr, aki a különélés óta a nőtlen rendőrök részére fentartott laktanyába költözött, visszahívó kérvényében köteles közölni azt is, hogy gondoskodott a feleség visszatérése esetére a házassági életközösség folytatására alkalmas lakásról. Ezt a közlést nem tartalmazó visszahívás tehát hatálytalan (P. III. 2799 1936.). Gondnokság alá nem helyezett elmebeteg házassága cselekvőképtelenség folytán csak akkor érvénytelen, ha az elmebeteg eszének használatától meg van fosztva (P. III. 2131/1936.). Ez az állandó gyakorlat (v. ö. előző évfolyamunk 388. oldalán a P. III. 5174/1935. sz. esetet) az elmebetegségnek mintegy magasabb fokát feltételezi, amellyel szemben áll ellenkező véglet gyanánt az a praxis, amely a gondnokság alá nem helyezett elmegyengéknek egyes, a mindennapi életben gyakoribb ügyleteit az elmegyengeség dacára is érvényeseknek tekinti. így tehát a gondnokság alá nem helyezett elmegyengék és elmebetegek cselekvőképssége egy bizonyos gradátiot tüntet fel. A végleges nötartásdíj mennyiségének kérdéséhen a férjnek a házasság megszűnése idejében volt állása az irányadó. Azok a változások, amelyek ugyanabban az állásában később bekövetkezett általános fizetésemelés vagy fizetéscsökkentés folytán állanak be, figyelembe jönnek; ezt azonban felperesnek kell bizonyítania. Viszont nem lehet számításba venni azt az illetménytöbbletet, amelyet a volt férj kinevezés, fokozatos előléptetés, vagy más hasonló uton szerez. (P. III. 2239/1936.). A 411. sz. elvi határozatban megállapított azt a jogelvet, amely szerint a bontóperben fenn nem tartott végleges nőtartási igény utóbb már nem érvényesíthető, ismételten áttöri a Kúria olyankor, amidőn a felek a nőtartás kérdésében perenkívül külön megállapodásra léptek. (Pl.: P. III. 1673/1935., JH. 1936.