Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Magánjogi rendelkezések a városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslatban

95 A Javaslat ILI. fejezete az építésügyről rendelkezik. A J. 19. §-a szerint építéshez, valamint épület használatbavételéhez az építésügyi hatóság engedélye szükséges. A hatóság csak olyan építésre adhat engedélyt, amely az építésrendészet szabályainak, városrendezési terv alá eső területen pedig a városrendezési tervnek is megfelel. Annak megakadályozása végett, hogy az építkezés tervszerűtlenül történjék, a Javaslat azt rendeli, hogy beépítésre ki nem jelölt területen csak középület és olyan épület építhető, amely az illető terület rendeltetésének megfelel. E rendelkezés alapján tehát megtagadható pl. be nem épített perifériákon bérház építésére kért engedély megadása. Építésrendészeti okokból elrendelhető az épületnek közérdeikből indokolt átalakítása és lebontása; a tatarozás elrendelhető egymagából abból az okból is, hogy az épület állapota a városképet rontja. Hogy a tulajdonosnak módjában áll-e a szükséges tőkét előteremteni avégből, hogy esetleg puszta esztétikai követelményeknek eleget tegyen, oly szempont, amellyel a J. nem foglalkozik. A hatóság fel van jogosítva az építés munkájának vagy az épület állapotának ellenőrzésére — viszont az ellenőrzés a közületnek nem kötelessége, hanem csak joga, ami onnan is kitűnik, hogy az ellenőrzés elmulasztásából eredő kár a közülettől nem követelhető. A J. 21. §-a érdekesen szabályozza az építkezés engedélyezésével kapcsolatos magánjogi kérdéseket. Építési engedélyt csak annak lehet adni, aki igazolja, hogy tulajdonjogánál fogva vagy más jogcímen a telken építeni jogosult. Viszont az építési engedély kiadását meg kell tagadni, 'ha nyilvánvaló, hogy a szándékolt építés másnak a jogát sérti. Az építésügyi hatóság a magánjogi sérelem címén emelt kifogás következtében megtagadhatja az építési engedély kiadását, ha a kifogás alapossága nem kétségtelen ugyan, de az építés a kifogást tevő félnek helyrehozhatatlan kárt okozhatna. A 21. §. (2) —(6) bekezdései az építkezéssel kapcsolatos szomszédjogi kérdéseket szabályozzák. Ezek a szabályok sok tekintetben egybevágnak a MTJ. 520—524. §-aival. Érdekes az a rendelkezés, amely szerint a hatóság az építésre adott engedály feltételeit kilátást védő szolgalom vagy más hasonló természetű jogosítvány hiányában is lehetőség szerint akként állapítsa meg, hogy az épület a másik telektől a kilátást, a napsütést és a szabad levegőt túlságos mértékben el ne vonja. Egy másik a magánjoggal határos szabály a J. 23. §-ának c) pontja, amely szerint az iparügyi miniszter rendeleti úton megállapíthatja az építési munka alvállalkozója által a munkából folyóan támasztott követelés biztosítása céljából szükséges közigazgatási természetű rendelkezéseket. Az Indokolás ily kínálkozó módozatnak tekinti pl. az alvállalkozásnak az ipartestületen való bejelentését. Talán helyesebb lett volna itt is a MTJ. megfelelő rendelkezésének, t. i. az 1599. §-nak átvétele. A törvény IV. fejezete szabályozza mindenekelőtt a városrendezés költségeinek fedezésére kiszabható közszolgáltatásokat, így pl. a 24. §. szerint a városrendezési terv alá eső telek 3*