Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Magánjogi rendelkezések a városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslatban

91 lyebbre hatók a J. azon intézkedései, amelyek a „felosztásra szánt" telek tulajdonosát arra kötelezik, hogy ,,a telkére" a városi út- és közműhálózatot vezesse ki, telkét utakkal és a városban meglevő közművekkel a szükséges mértékben lássa el. ,.Felosztásra szánt" telek nyilvánvalóan nem az a telek, amelyet tulajdonosa magában felosztásra szánt, hanem az, amelynek felosztására engedélyt kértek; ezek közül is az, amelynek felosztását építkezés céljából kérik. Mindezt a J.-nak világosan és félreérthetetlenül kifejezésre kellene hoznia. A felosztandó telektulajdonosát azonban további kötelezettségek is terhelik. így a felosztásra szánt telek határán létesíteni vagy szabályozni kívánt út (ami alatt a I. uccát, teret és hidat is ért) céljára a tulajdonos az út fél szélességének megfelelő területet köteles átadni, illetőleg ennek értékét megfizetni, az út és a közművek létesítésének költségét pedig fele részben köteles viselni. Ha az ut céljára felhasznált telekrész a telek egyharmadát nem haladja meg, a tulajdonosnak kártalanítás nem jár, de nem jár kártalanítás a felhasznált területen levő épületért és egyéb alkotórészért sem; a tulajdonos az ilyen épületet és egyéb alkotórészt lebonthatja és elviheti. A felosztásra szánt teleknek közcélra igénybevett része az igénybevétel elrendelésének jogerőre emelkedésekor kisajátítás jogcímén kisajátítási eljárás nélkül közterületté válik. Az ingatlan tulajdonjogában a változás tehát már az igénybevételt elrendelő közigazgatási határozat jogerőre emelkedésével áll be és a telekkönyvi lejegyzés, amelyet akár a város, akár a telektulajdonos a telekkönyvi érdekeltek — pl. jelzálogos hitelező, haszonélvező — hozzájárulása nélkül kérhet, csupán deklaratív. Ezeket a jogosultakat persze éppoly kevéssé kárpótolja akárki is, mint a tulajdonost. A J. 6. §-a szerint a telekfelosztásra adott engedély kiadását biztosítéktól is lehet függővé tenni és a felosztás telekkönyvi foganatosítását elrendelő végzés ellen esetleg közérdekű jogorvoslatnak is van helye. A 7. §. a telekhatárrendezés intézményét szabályozza. Ennek akkor van helye, ha közvetlenül szomszédos telkek közül egy vagy több telket alakja miatt nem lehet a szabályoknak megfelelően beépíteni. Az építésügyi hatóságnak e tekintetben hozott határozata telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat. Figyelmet érdemel az a rendelkezés, hogy a kapcsolatos kártalanítási és egyéb magánjogi igények felett megegyezés hiányában a telekkönyvi hatóság határoz. Aggályos ilyen nyilvánvalóan per útjára tartozó igényeknek a perenkívüli eljárásra való utalása. Kissé eufemisztikus az Indokolás, midőn ezt az eljárást egyszerűen megállapító jellegűnek nyilvánítja. Még messzebb mennek azonban a 8. és következő szakaszokban szabályozott telekátalakitási eljárás rendelkezései. Míg a telekhatárrendezés a mezörendőri törvény mesgyeigazítási eljárására emlékeztet, addig a telekátalakítási eljárás a tagosítással mutat fel rokonságot. Telekátalakításnak van helye akkor, ha a város beépítésre kijelölt részén valamely telekcsoport az egyes telkek fekvése,