Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Néhány megjegyzés Szászy Istvánnak a nemzetközi Clearing- és fizetési egyezményekről szóló művéhez [Könyvismertetés]

715 A magyar irodalomban a klíringről és fizetési egyezményekről önálló nagyobb munka eddig nem jelent meg. Szászy István mindenekelőtt elhatárolja a vizsgálandó anyagot. Elkülöníti a bankszerű kiiring és békeszerződési kiiring fogalmától, meghatározza a Mt. 1267—-1277. §-aiban szabályozott beszámítástól való különbözőséget és megállapítja, hogy az új külkereskedelmi klíringrendszert mint sui generis intézményt egyrészt a kliringszervek és a felek között fennálló szerződési kapcsolatok teljes hiánya jellemzi, másrészt pedig az, hogy újító hatása nem lévén, az eredeti kötelem fennállását nem érinti, csupán a fizetés módozatai, a fizetés helye, ideje és tárgya tekintetében. E szempontból a klíring intézménye legközelebb az átváltoztató szerződés fogalmához áll. Ez a megállapítás a szerző szemszögéből tekintve, helytálló. Magam azonban nem tudok szabadulni attól a hasonlóságtól, amely a kliringügyletekben a kliringszerv szerepe és a szállítmányozó között található. A kliringszerv árú ellenérték tovaküldését vállalja el, amit saját nevében és mások rovására eszközöl. Saját nevében, mert a szembenálló kliríngszervvel mint egyedüli fél érintkezik, mások rovására, mert a lebonyolítás során előállható veszélyek (árfolyamváltozás) nem őt, hanem megbízóját terheli, tovaküldés, mert a cél az, hogy a külföldi exportőr a pénzzel szabadon rendelkezhessék. Bár elfogadom a szerzőnek azt az álláspontját, hogy a kliringszervek és a felek között szerződéses kapcsolatok nem állanak fenn, ez azonban csak az ellentétes kliringszervekre, illetve ügyfelekre vonatkozik, mert kétségtelen, hogy a MNB mint kliringszerv és a magyar importőr között szerződéses kapcsolat létesült már azáltal, hogy az importőr a vételárat pengőben a Bankhoz befizette. Ezért az összegért a Bank ügyrendje keretében minden körülmények között felelős, csupán az árfolyamváltozás veszélyeit nem viseli. Azért, hogy a kliringszerv mintegy közigazgatásilag az ügyfelekre kényszerített intézmény, mégis csak szerződő fél, habár monopolisztikus helyzetet élvez és a vele kötött ügyletek éppúgy kimerítik a kötelmi viszony fogalmát, mint pl. a feladó és a posta között az utalvány lebélyegzésével szerződéses viszony keletkezett. Természetes, hogy a kliringszerv nem fuvarozók és hajósok által küldi tovább az árú ellenértékét, bár az értesítések elküldése alkalmával ezek szolgálatát igénybe veszi, hanem kompenzáció útján bonyolít le. El lehet képzelni a ,,szállítmányozásnak" azt a módját, hogy a szállítmányozók a csupán egyetlen fajban és minőségben előforduló helyettesíthető árú tovaküldését utalványozás útján bonyolítja le. A kiiring esetében pedig a pénzben foglalt, de attól elvonatkozott érték ez a bizonyos egyfajú és mennyiségű ,,dolog". A klíringegyezmények céljának és tartalmának beható ismertetése során a szerző nagy gyakorlati jelentőségű kérdést vesz vizsgálat alá, hogy t. i. az adós részéről történt befizetés és a hitelező részére történt kifizetés napja között fennálló árfolyambelí különbözet az adóst vagy a hitelezőt terheli-e? Szerző azt a nézetet fogadja el, hogy ha a vételár az eladó pénznemében lett meghatározva, az eladónak ebben a pénznem-