Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Részvénytársaság és szindikátus

713 -"^ Részvénytársaság és szindikátus. (Dr. Frankéi Pál előadása a Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában.) Előadó emlékezetbe idézte az 1920-as évek első felében lejátszódott momentumokat, amelyek a közvéleményben megérlelték a részvényjog reformjának szükségességét. A tisztára spekulációs célokból történt részvénytársasági alapítások és átalakulások jóformán üres és könnyen kijátszható formalizmussá tették azokat a szabályokat, amelyeket a kereskedelmi törvény a részvénytársaság alapításának komolysága, üzletvitelének realitása és főleg, a részvényeseik jogainak megóvása végett szabályként felállított. Addig is, amíg a részvényjogi reform létesülhetett, bíróságaink a fennálló jognak legmesszebbmenőén szigorú értelmezésével (cégvalódiság elve) és a részvényesek jogainak lehető kiszélesítésével (elővételi jog részvényfelemelés esetén, osztalékfizetés) igyekeztek a legaktuálisabban érzeti hiányosságokon segíteni. Mire a részvény jogi reformtervezet (Kuncz professzor úr alkotása) napvilágot látott, a lázas közgazdasági élet már lecsitult, az inflációs korszak megszűnt; majd az aranykorona és pengőmér legTendeletek igyekeztek tiszta képet alkotni a részvénytársaságok valódi anyagi helyzetéről; a korlátolt felelősségű törvény megalkotása és életbelépése is lényegesen csickkentette azoknak a kisebb anyagi erővel biró vállalkozásoknak számát, melyek a részvénytársasági formát választották volna. A részvény jogi reform gondolata azonban nemcsak túlélte a 20-as évek fennvázolt világát, de még ma is aktuális, hiszen alig néhány hónapja küldte ki a kormányzat kérdőíveit a különböző érdekeltségekhez. Bármennyire is megoszolhatnak a vélemények abban a kérdésben, hogy a mai időben — amikor az ú. n. válság jog mindjobban állandó joggá kezd válni — célirányos volna-e gyökeres részvény jogi refonmot alkotni; az tény, hogy bizonyos nagyfontosságú elvek — így főleg a részvényesi kisebbségnek hathatósabb védelme — a K. T. inkább keretszerű elgondolásában kellően csak úgy valósulhat meg, ha e kereteket a részvényesek maguk töltik meg külön megállapodásaik anyagi jogi tartalmával. Ezek a megállapodások az ú. n. szindikátusi szerződések, amelyek kritikai ismertetése képezte az előadás második telének feladatát. Az előadó azoknak a nézetéhez csatlakozott, akik sui juris generis contractust látnak a szindikátusi szerződésben és eeirnmí esetre sem tekinthetik azt alkalmi egyesülési vagy társasági szerződéses típus alá vonhatónak. Ezen megállapítás lényegében negatív; míg pozitív elbírálásban a szindikátusi szerződés alkotó elemei szerint minden egyes konkrét esetben máskép részesítendő. Nincs semmi indoka annak, hogy amennyiben a szindikátusi szerződés nem ütközik a fennálló jog valamely ikogens szabályába s különösen nem köti meg a kelleténél jobban a részvénybirtokosok szabad elhatározási és szavazási jogát, mégis jó erkölcsökbe ütköző és bírói jogvédelemre számot nem tartó szerződésnek tartsuk.