Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A biztosítási díjperek és a perrendi reform

706 A biztosítási díjperek és a perrendi reform. Az Igazságügyminiszter úr által tervbevett perrendi reform tervezetének 177. §-a a Pp. 756. §-ának megváltoztatása kapcsán behozza az ú. n. törvénybíráskodás intézményét. A tervezet szerint a községi bíráskodást a törvény bíró gyakorolja és hatáskörébe tartoznak mindazon ügyek, melyeket a 179. §. kifejezetten nem vesz ki hatásköréből és melyeknél a pertárgy értéke 100 pengőt meg nem halad. A tervezetnek a törvénybíráskodásra vonatkozó rendelkezései egy lényeges intézkedés tekintetében eltérnek a Pp. 758. szakaszában meghatározott községi bíráskodástól. Ez a rendkívül fontos eltérés abban áll, hogy míg a Pp. 758. §-a akként rendelkezett, hogy a községi bíráskodás hatáskörébe tartozó követeléseket felperes fizetési meghagyás útján a járásbíróság előtt is érvényesítheti, a tervezet 141. §-a kimondja, hogy a községi bíróság (törvénybíró) elé utalt követeléseket csak akkor lehet feltétel nélkül a járásbíróság előtt érvényesíteni, ha a követelés 20 pengőt (egyesületi tagdíj esetén 5 pengőt) meghalad, míg ezen összegen aluli követeléseket csak azzal a feltétellel, ha a községi bíráskodást nem törvénybíró gyakorolja, vagy ha az adós a járásbíróság székhelyén lakik. Ezzel a rendelkezéssel a tervezet a 20 pengőn aluli követelések túlnyomó részét a törvénybíró kizárólagos hatáskörébe utalja. Amilyen helyes, hogy a tervezet célul tűzte ki magának bíróságaink tehermentesítését a törvénykezés lehető egyszerűsítése és a polgári eljárás meggyorsítása útján, olyan aggályos a biztosítási intézmény szempontjából a tervezet azon intézkedése, mely a kis szubsztrátumu pereket kiveszi a királyi bíróságok hatásköréből és oly fórum elé utalja, mély nélkülözi a királyi bíróságok jogi felkészültségét. A biztosító társaságok díj pereinek túlnyomó része ugyanis a tervezet említett intézkedése folytán törvénybíró által kerülne eldöntésre, tekintettel arra, hogy a társaság díjkövetelése az esetek igen nagy számában nem haladja túl a 20 pengőt. Miként általánosan ismeretes, a biztosítási díjpereknél nem a peresített követelés nagysága, hanem a biztosítási jog bonyolultsága, szerteágazó volta és nem egy kérdésben a bíróságok ellentétes gyakorlata teszi sok esetben nehézzé még hivatásos törvénytudó bíráknak is az ítélkezést. Ez a tagadhatatlan tény késztette arra a budapesti bíróságok vezetőit, hogy a Budapesti Központi Járásbíróságon a biztosítási perek eldöntését külön szakbírákra bízzák. De eltekintve a biztosítási perek eldöntéséneik fentemlített intézményes megoldásától, felsőbb bíróságainknál különösképen a Budapesti kir. Törvényszéken, mint felebbezési bíróságon, de a Budapesti kir. ítélőtábla és a Királyi Kúrián is a biztosítási perek rendszeresen egy és ugyanazon tanácshoz osztatnak be, abból a célból, hogy a bíróság kellő gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezzék a biztosítási perek eldöntésénél. Nehezen képzelhető el tehát, hogy akkor, amidőn bíróságaink ügyvitele gondot fordít arra, hogy a biztosítási perek különös felkészültséggel és kellő jártassággal rendelkező