Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A jogcímvédelmi teória mai állása

699 hát abból, hogy a dologi jogátruházás még nem következett be, alaposan következtethetem, hogy a felek közötti jogviszony nem jutott el a lezártságnak, a befejezettségnek a stádiumához. Jelen esetben azonban nem így áll a dolog. Éppen a birtokbaadás az a momentum, amely mindenki által felismerhetően mutatja, hogy itt igenis a perfektségnek, a megvalósulásnak a stádiumába jutott el a felek közötti jogviszony: egy olyan stádiumba, ahol már a harmadik személy is (ha felismerte) tartozik respektálni. Hiszen a traditio volt már a rómaiaknál az, amely az íngatlanátruházást is közvetítette, a traditió mai jogunkban is a nem telekkönyvezett ingatlanokra nézve a tulajGonátruházás módja, a birtok jelentőségét pedig még a telekkönyvvel szemben is mutatja az elbirtoklás jogintézménye. Mint Grosschmid kifejtette, nemcsak az elidegenítés, az elkötelezés is érdekbelíleg idegenné teszi a dolgot az elkötelezőre nézve. Igaz, hogy a tulaj donátruházás nem következett be. A tulajdonjog megmaradt ugyan az eladónál, de terheli azt egy, az ingatlan átruházására irányuló kötelmi jog. Grosschmid jogcímvédő konstrukciója szerint is a tkvi előbbszerzőre száll az ingatlan tulajdona, de a korábban jogcímet szerzett és birtokba helyezett kötelmi igénye (ha tudót róla) — tovább terheli az ő tulajdonát is. Hozzátapad, mint az engedménynél a követeléshez a kifogás. Éppen az engedmény szolgáltatja a legjobb példát számunkra. Tudjuk, absztrakt jogot létesít a váltóforgatmány is: mód és alkalom arra, hogy a jóhiszemű forgalomban a váltóból kitűnő tartalommal szereztessék meg valamely jog akkor is, ha egyáltalán nem, vagy nem olyan terjedelemben áll fenn. A forgatmányos tehát eredeti jogszerző. Ilyen eredeti jogszerző az ingatlan jóhiszemű megszerzője is. Ugy szerzi meg az ingatlant, amint az a telekkönyvből kitűnik. Ha azonban már nem jóhiszemű, ha tud valami discrepantiáról, mely a tkv. tartalma és az anyagi jog közt előállott, még ha ez a jogosítvány formailag nem is emelkedett dologi joggá, — már nem érdemli meg ezt a kedvezményt. Megszerzi ugyan a jogot, de csak mint származékos jogszerző. Első vevő köteles kötelmi igénye terheli az ő tulajdonát is, mint az engedményezett követelést, a kifogás. Lényegileg ezen a íelifogáson van Nizsalovszky is, aki a tkvi előbbszerző rosszhiszem ét abból konstruálja meg, hogy a másodszori eladás meghiusítja első vevőnök a közös eladó ellen irányuló rei venditae & traditae exceptióját. Grosschmid maga is a tulajdonszerzés végetti megtámadási igényt átmenetinek tartja a dologi és kötelmi igények között, amit implicite a rendszerbeli elkülönítéssel is kifejezésre juttat, de külön kiemeli, (hogy az igények nem dologi jellege csak egy hajszálon függ. A most mondottakon túlmegy Nizsalovszky, aki az ingat-