Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Ernst Rabel: Das Recht des Warenkaufes [Könyvismertetés]

556 a nemzetközi vételügyletek jogi szabályozására egységes törvénytervezetet dolgoztak ki. Úgy a skandináv államok közös vételtörvénye, mint a francia-olasz egységes kötelmi jogi tervezet, csak szűk körben, rokon jogok között szolgálja az egységesítés gondolatát. A római vételjog-tervezet azonban világjognak készült. A vételbizottság feladata ennélfogva egyfelől a kontinentális jogrendszerek, nevezetesen a német-svájci (középeurópai) és a francia-olasz jogrendszer ellentéteinek a kiegyeztetése, másfelöl annak a szakadéknak az áthidalása volt, mely a kontinentális vételjogot és az angol-amerikai vételjogot ezidőszerint még élesen elkülöníti. E nagyszabású jogegységesítő munkának széleskörű jogösszehasonlítás képezte alapját, melynek oroszlánrészét a berlini intézetben Ernst Rabel professzor és munkatársai: Kari Arndt, Max Rheinstein, Eduárd Wahl stb. végezték. A római bizottság rendelkezésére álló ,,rapport bleu" szerény füzetecske volt ahhoz a kétkötetes munkához képest, melyet a berlini intézet most tesz közzé ,,Az áruvétel joga" címen és melynek eddigelé az első kötete megjelent. Szakszerű és alapos munka ez, mely kimerítően öleli fel a vételjog teljes anyagát és áttekinthető rendszerben tárja azt az érdeklődő elé. Az első kötet négy részre tagozódik. Az egységesítés terjedelme és céljai cím alatt teljes áttekintést kapunk a vételjogi kodifíkácíókról, a nemzetközi vételügyletek egységesítésének a lehetőségéről és irányáról. A vételszerződés létrejötte és alakja című részben az egyes jogi problémák, mint az ajánlati kötöttség, az elfogadás szabályozása, az egyik fél halálának vagy cselekvőképtelenségének hatása a szerződés létrejöttére, az elkésett elfogadás, a csőd hatása a szerződési ajánlatra, a formaszabadság kérdése, a távirati úton vagy telefon útján történő ügyletkötés szabályozása stb. külön-külön kimerítő fejtegetéseknek képezik tárgyát. A harmadik rész a vételszerződésből eredő kötelezettségekkel általában, a negyedik rész pedig az eladó kötelezettségével külön foglalkozik. Ez utóbbi ismét kétfelé tagozódik: az elsőben országok szerint külön-külön ismerteti a joganyagot; a másodikban a jogi szabályozás egyes kérdéseinek összehasonlító alapon való feldolgozását nyújtja. A második kötet is négy részből fog állani; ezek: a vevő kötelességei, a kellékszavatosság, a veszély átszállása, az eladó biztosítékai. Röviden ezt a könyvet ismertetni tulajdonképpen nem lehet. A vételjogra vonatkozólag azonban most már egy teljesen megbízható kézikönyv áll rendelkezésünkre. Nem zárja le valószínűleg a vételjogi tanulmányok sorát, de kétségtelen, hogy az újabb kutatások és tanulmányok számára a vétel jognak elsőrendű és nélkülözhetetlen forrásmunkája lesz a jövőben. Dr. Komin Ferenc.