Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

542 alap hiányosságáról tud; az is természetes, hogy az elismeréssel csak oly hiányok konvalidálhatók, amelyek erre engedményezés esetén kivül is alkalmasak. A vagyoni ügyekben adott „korlátlan rendelkezési jog" feljogosít törlési engedély kiállítására és a törlő végzés átvételére akkor is, ha a meghatalmazás, amely a meghatalmazott egyes speciális jogosítványát kiemeli, ezek között a törlési engedély kiállításának és a törlő végzés átvételének jogát nem említi fel. (Pk. V. 518/1936.) A P. VI. 52/1936. sz. ítélet szerint általános jogelv az, hogy kétoldalú szerződéses viszonyban elállási joga van a hitelezőnek, ha az adós késedelme következtében a szolgáltatás reá nézve érdekét vesztette. Haszonbérleti szerződésnél ez az érdekvesztés fennforog, ha a haszonbérlő a haszonbérlet tárgyának felerészét sem kapta meg. Az elállási jog gyakorlása haszonbérleti szerződésnél rögtöni hatályú felmondással történik. A P. IV. 255/1936. sz. ítélet szerint viszont érdekmúlást csak a szerződés lényeges rendelkezéseinek megsértése képez és elállásra nem minden szerződésszegés jogosít, hanem a vétlen fél elállási joga csak akkor áll fenn, ha a fennforgó körülményeknél fogva a szerződés teljesítése reá nézve oly nyilvánvaló károsodással járna, amelyre figyelemmel a szerződés fennállása az ő érdekét már nem szolgálná. Az adott esetben a vendéglőüzem tulajdonosa a szomszédos sportklub által fizetendő bérhez azon kikötés mellett járul hozzá, hogy a sportklub az általa klubház céljára bérelt épületben nyilvános jellegű éttermet vagy kávéházat fenn nem tarthat. A sportklub ezt nem is tette, hanem összejövetelein többszáz oly személynek szolgáltatott ki vacsorát, akik sem a klub tagjai nem voltak, sem pedig alkalmi vendégeknek nem voltak minősíthetők. A Kúria szerint a sportklubnak ez a magatartása nem jogosította fel a másik felet az elállásra, mert a klub nyilvános éttermet vagy kávéházat tényleg nem nyitott és a megállapodás célja a kir. Kúria értelmezése szerint az volt, hogy a megállapodást kötő vendéglős egy újabb étterem versenyétől megszabaduljon. Kérdéses, vájjon az érdekmúlás megállapításának ez a talán túlmessze menő objektivízálása helyes-e és nem lehetne-e nagyobb mértékben a sértett félre bízni azt, hogy mit tart ő olyannak, ami az ő, a szerződés fennállásához fűződő érdekeit elenyészteti. A gazdasági lehetetlenülés köréből két ítélet érdemel megemlítést. A P. MI. 5466/1935. sz. ítélet a hozományadási igéret alapján járó összeget mérsékli le 10.000 pengőről 4.225.— pengőre azon az alapon, hogy a 10.000 pengőt hat és fél hold föld helyett Ígérték, ezek ára időközben holdanként 550.— pengőre szállt le, és így ma a hozomány kifizetésére kötelezetteknek hat és fél holdnál jóval többet kellene eladniuk avégből, hogy a földek eladási árából 10.000 pengő kikerüljön. Erre az állás-