Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

539 mélyében való megbírságolása már túllépi a bíróság rendfenntartási tevékenységét, az ügyvéd fegyelmi felelősségét érinti, ennek a kérdésnek rendezése pedig jogunk szerint az ügyvédi rendtartásra, az ilyen vétségek elbírálására pedig az autonóm ügyvédi kamarákra tartozik. A T. szerint a képviselő a pénzbirságtól való mentesítés végett csak akkor hivatkozhatik a képviselttől kapott közlésre, ha a közlést tartalmazó aláírt írásbeli nyilatkozatot beterjeszti. E rendelkezés következménye az lesz, hogy az ügyvéd szabad mozgását, mely a per lényeges kelléke, akadályozza, a jó-hírnevére féltékeny, a bírságolást megbélyegzőnek érző ügyvédet gyávává teszi. A járásbíróságnál, hol előkészítés sincs, ugyanazon a tárgyaláson csak felperes vagy alperes beszélne, mert az ügyvéd az ellenfél új tényállításaira csak a legközelebbi tárgyaláson, a fél írásbeli utasításának szóval való ismétlésével nyilatkozhatna csak. Érdemes ezért a rendelkezésért a szóbeliséget, a közvetlenséget, a tárgyalások egységességét, az ügyvédi hivatás közérdekű gyakorlását lehetetlenné tenni? A féllel szemben különben is ott van az ügyvédnek kártérítési és fegyelmi felelőssége, ha ő az oka a bírságolásnak. Maga a T. indokolása is a perorvoslatok megszorításával egyidejűleg az elsőbírósági eljárás megerősítését tartja szükségesnek. E tekintetben a már fentemlített előkészítés és jegyzőkönyvvezetés alaposságán kívül a társasbíróságnak a Pp. életbeléptetése idejében való terjedelmében való visszaállítását tartjuk szükségesnek. A társas bíráskodás a bíróképzésnek a T.-ben említett előnyön kívül nagyobb biztosíték arra, hogy az ítélet a közmeggyőződésnek megfelelő, az egyes bíró egyéni felfogásától esetleges sajátos szubjektív gondolkozásmódjától független, tárgyilagos lesz. Tapasztalat szerint előmozdítja a perrendtartási szabályok betartását, a tárgyalás ünnepélyességét és komolyságát, végül a tárgyaláson történtekre való emlékezés hűségét is a tanács tagjai egymással ellenőrizhetik. Az ítélet előtti tanácskozás folytán ellenkező nézetek esetén mintegy kontradíktóríkus megbeszélés alapján hozott ítélet sokkal meggondoltabb, alaposabb, tárgyílagosabb. A T.-ben azonban indokolása ellenére nélkülözzük a társasbíróí rendszernek visszaállítását az I.-fokú törvényszéki eljárásban. A T. 16-ik §-a szerint: ,,a kir. törvényszék I.fokon egyesbíróság. Az igazságügyminiszter azonban úgy rendelkezhetik, hogy a törvényszék, mint I.-fokú bíróság, minden polgári peres ügyet vagy az ilyen ügyek bizonyos csoportját elnökből és két bíróból álló tanácsban intézze. Az igazságügyminiszter rendelkezése nem vonatkozhatik azokra a tennivalókra, amelyeket a polgári perrendtartási törvény rendelkezéseinek változatlan hatálybalépte idején is egyesbírónak kellett ellátnia." Ha a T.-ben foglalt perorvoslati megszorítások velejárója az L bírói eljárás megerősítése és, a társasbíróság visszaállítása, úgy ennek kell a törvényes szabálynak lenni és az igazságügyminíszter felhatalmazása arra terjedjen ki, hogy a törvényszéki egyes bírói rendszert még átmenetileg fenntartsa. Szerintünk tehát a T. 16. §-ának második bekezdése így lenne fogalmazandó: ,,A kir. törvényszék I. fokon is társas bíróság. Egyes bíró csak olyan ügyekben járhat el, melyben a Pp. ren-