Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Az életbiztosítás általános jogelvei és a 4040/1936. M. E . számú Phőnix-rendelet

531 déstől bármely okból szabadulni akar, úgy azt az első biztosítási időszak végét megelőzően 30 nappal felmondhatja. Ez által megszűnik minden kötelezettsége. Abban az esetben pedig, ha a felmondást elmulasztotta volna, úgy még ez is legfeljebb azzal a következménnyel járhat reá nézve, hogy birságot kell fizetnie s ezt is csak akkor, ha a biztosító előzetesen ezt írásban kikötötte. A további biztosítási időszakra esedékes díj perlése azonban, — a már említett esetet kivéve, — ki van zárva. A Phönix biztosító intézet közismert szanálásával kapcsolatban 4040/1936. M. E. sz. alatt rendelet jelent meg, amely a jelenlegi jogállapottal teljesen ellentétes intézkedéseket tartalmaz. A rendeletnek csupán a biztosító és a biztosított jogviszonyát érintő részével kívánok bővebben foglalkozni, s nem azzal, hogy az 1931. évi XXVI. t.-c. 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, jogosítva van-e a kormány arra, hogy egy életbiztosító társaság anyagi ügyeinek rendezésével összefüggően, a fennálló törvényekkel és szerződésekkel ellentétben ilyen mélyreható módon beleavatkozzék az állampolgárok egyéni és vagyoni természetű magánjogába? Hozzátartozik-e ez az államháztartás egyensúlyának biztosításához? Ugyancsak vitatható, hogy ha a felhatalmazás ki is terjed e jogvidék rendeleti szabályozására, vájjon lehet-e az érvényben lévő törvény kifejezett hatályonkívül helyezése nélkül azzal és az annak alapján megkötött magánjogi szerződéssel szemben, teljesen ellentétben álló rendeleti intézkedést tenni és pedig úgy, hogy annak következtében a szerződő felek egymásközötti kétoldalú megállapodása, kormányhatalmi intézkedéssel és viszszaható erővel, érvényteleníttessék. A hivatkozott rendelet ugyanis a szerződő felek egymásközötti viszonyánál ezt a célt kívánja elérni. A biztosítási szerződésekről a rendelet 3. §-a kimondja 1936. július 1-i érvénnyel, hogy visszamenőleg 1936. április 8-tól kezdődőleg mindaddig, amig az életbiztosítási állomány tervbe vett átruházása megtörténik s az erre vonatkozó határozat közzé nem tétetik, a Phönix életbiztosító társasággal szemben a biztosítási szerződés felmondás, vagy elállás útján meg nem szüntethető. Kimondja továbbá, hogy ha a biztosított 1936. április 8. és július 1. között a szerződését felmondotta volna, úgy ez a felmondás illetve elállás érvénytelen s ennek következtében a biztosítási díjat a biztosított tartozik meg is fizetni. Kizárja a rendelet a Phöníx-szel szemben, az 1920. évi X. t,-c. 10. §-ának 3. bekezdésében foglalt jogszabály alkalmazhatását is. Ha ugyanis a biztosított nem hajlandó fizetni és pedig arra hivatkozással, hogy a törvény szerint ez által szerződése megszűnik, a rendelet a felmondásnak, illetve a szerződéstől való elállásnak eme törvényes formáját sem ismeri el. A törvénnyel és szerződéssel szabályozott magánjogokba még az említetteknél is mélyebben belenyúl a rendelet. Arra az esetre ugyanis, ha valaki a rendelet életbelépése előtt felmondotta a Phönix-szel kötött szerződését, a biztosító pedig el is fogadta ezt a felmondást s ennek alapján a biztosított más biz-